6.fejezet  Fura érzés

Miközben készülődtem felhívtam Dávidot hogy jöjjön edzeni.Mire elkészültem, addig már András mellett ott állt Dávid is.
Mehetünk az erdőbe, ahol volt az a bizonyos edző hely.Azt hittem hogy semmi extra nincs ott...Hát, mint általában, nagyot tévedtem!Amikor
megláttam ámultam bámultam!Körülbelül úgy nézet ki mint egy kaland park!!! De komolyan!
-Hűűű..András ez elképesztő!-mondtam
-Áááá nem nagy dolog-mondta
-Kipróbálhatom?-mondtam körülbelül úgy mint egy öt éves
-Persze próbáld ki és utána jön az edzés!-mondta "szigorúan".Gyors futásban fel sprinteltem a fára.Át lendültem a köteleken stb...
-Oké kezdődjön az edzés!-mondta András.Hát én annyira kimerültem hogy...hogy kiterültem a földön.
-Na jó! Ennyi edzés mára elég lesz!Végén még el fogsz ájulni!-nevetett Dávid
-jóóó...Talán tényleg elég lesz ennyi edzés.-mondtam lihegve.A következő pillanatban András öntött rám galád ódon egy vödör vizet(!!!) amin a két fiú nagyon
 jól szórakozott!!!Amikor a bőrömhöz ért a jéghideg víz, akkorát sikítottam hogy szerintem egy körzet távolságban eltűntek az állatok a közelünkből!Kisöpörtem a
szememből a vizes fekete hajtincseket.Én megfogtam a mellettem lévő vízzel teli vödröt,és a fiukhoz fordultam.
-Azt ajánlom gyorsan fussatok mert nektek végetek!-kiáltottam.Azok ketten pedig összenéztek.
-Basszus végünk!-mondtam Dávid felismerve a helyzetet
-FUTÁS!!!-ordította el magát András.Én csak néztem a két idiótát ahogy elkezdenek futni ellenkező irányba.És elég rá érősen elkezdtem menni András nyomába.
Akit végül utol is értem jól le is öntöttem a hideg vízzel. De megérdemelte!Aztán elköszöntem Andrástól mert neki menni kellett haza.Én meg mondtam neki
hogy megkeresem Dávidot...
-Dávid gyere már elő hideg van!-kiabáltam reszketve
-És me fogsz ütni?-hangzott a válasz a szemben lévő fáról, ahol Dávid guggolt az egyik fönti fa ágról.
-Ha most lejössz akkor talán nem!-mondtam kapásból.A következő pillanatban Dávid pár centiméterről mosolygott le rám.Reflexből hátra ugrottam.
-Nagyon fázol?-kérdezte elég szórakozottan
-Mivel leöntöttek hideg vízzel..Elégé-vallottam be a nem is olyan nagy titkot
-Tessék!-nyújtotta felém a fekete dzsekijét
-Nem.Megfázol!-mondtam határozottan.De nem tudtam sokat tenni, mert a következő pillanatban Dávid a hátam mögött állt.És ráterítette a hátamra a dzsekijét. Na mondjuk úgy, hogy
körülbelül úgy néztem ki mint a Mars!A Mars ugye piros?Ja asszem...A kollégium előtt oda adtam a dzsekiét és elköszöntem tőle, és felbattyogtam a szobámba.Felfelé menet amikor eszembe jutott Dávid elkezdett forogni velem a világ... De mi lehet ez a fura érzés?

Ui:Remélem tetszett ! :D
Komizzatok...

Üdv:Kata 

5.fejezet     Most mi legyen?

Az iskolában ébredtem,az ágyamban feküdtem.Ezeket tudtam megállapítani először...Láttam magamon a kötést.És egyszerre minden
bevillant...Csak azt nem tudtam hogy kerültem ide!De rájöttem, hogy nem csak én vagyok a szobámban.
-Jól vagy?-kérdezte az alak az ablakban ülve
-Ja, és te?-kérdeztem Dávidot miközben felültem
-Hogy csinálhattad ezt?Majd nem meghaltál!-mondta egy kicsi kiakadva
-Ha nem csináltam volna akkor viszont te biztosan meghalsz!-emeltem fel a hangomat
-Biztos jól vagy?-kérdezte hogy más témára térjünk
-jól...Meddig aludtam?-kérdeztem miközben  a régi szobámban lévő naptárat kerestem.
-Tíz órát.Most vasárnap van.-segített ki
-Oké ezt meg kéne beszélnünk...Most mit csináljak, azt mondta hogy öt hét múlva találkozunk!-akadtam ki
-Nyugi! Nem lesz baj!Keresünk egy kiképzőt! Tudsz valakit?-kérdezte
-Őőőő...Meg van András!-kiáltottam feldobva.Aztán elmeséltem neki, hogy ki ő.
-Oké, hívd fel.-mondta Dávid nyugodtabban. Megkerestem a névjegyet és azon gondolkoztam, hogy is kezdjek bele...Pl: András most azonnal húzz ide? Nem, ez nem jó.
Úgy döntöttem maradok az átlagosnál.
-Szia András van egy kis baj!-mondtam .
-Ne is mond, elment az adás lemaradok a focimeccsről!-mondta felháborodva.
-Nekem ennél egy kicsit nagyobb a problémám...-mondtam.
-Na, mondjad!Ha tudsz ennél nagyobb problémát!-mondta még vidáman. Elmeséltem mi történt...Először kétségbe esett, aztán megpróbált megnyugtatni,
és végül azt felelte hogy mindjárt ott lesz.Na ja én azt hittem viccel! De nem, pár perc múlva ott kopogott az ajtónál...De tényleg!
-Jól vagy?-kérdezte lihegve
-Aha!-mondtam
-Oké ezt meg kell beszélnünk!-mondta.
-Ja, meg kéne! De először is ő itt Dávid.-mutattam be őket egymásnak.
-Szereted a focit?-kérdezte András.
-Igen-monda lazán Dávid.
-Akkor mi nagyon jóban leszünk!-mondta felvidulva András.
-Hahó itt vagyok!-mondtam röhögve.
-Na akkor térjünk a tárgyra.-mondta András.Megbeszéltük a dolgokat.Még egy hétig pihenek aztán 1 hónap van arra hogy kiképezzen...Addig meg haza megy,
és gondolkozik hogy mit is tanítson...Végül Virággal is beszélgettem.Nagyon jó volt, és ő úgy döntött, hogy csajos estét tart velem!
Ebből le lehet vonni a következtetést, hogy hulla fáradtak voltunk reggel...És nem is voltunk valami jó paszban . A suliban mindenki kérdezgette,hogy vagyok hát ja,
pletykás egy osztály!
Lassan letelt a hét.Dávid mindig hozta nekem a kaját.Amikor letelt a hét akkor másnap András állt reggel fél hatkor (!!!) az ajtómban! Na ja képzelhetitek milyen boldog voltam...
Ja és álmos...
-Na, kezdjük az edzést!-mondta feldobva András.Hát.. Hogy is mondjam? Körűbelül úgy néztem rá mint egy elmebetegre!Pizsamában, kócos hajjal és karikás szemmel néztem rá.
-András...Nálatok van óra???-mondtam talán egy kicsit túl idegesen.De ki ne lenne az ha felkeltik hajnalok, hajnalán?
-Naaaa! Nyugi van! Öltözz fel és spuri edzeni-mondta
-Jó' van! De még összeszedem Dávidot...-mondtam higgadtabban

Ui: Remélem tetszett! :)

Komizzatok...

Üdv:Kata

4. fejezet     Az ismeretlen



-Akkor már én is elmondhatom az én kis titkomat...-mondta rejtélyesen .
-Igen?-kérdeztem kíváncsian.
-Én egy tündér vagyok...Emett vérfarkas, Dávid vámpír, de ezt te is tudod...Ja és az egész osztály különleges képességű, de csak a mi osztályunk.
 Ne lepődj meg, ha holnap mindenki elkezd mesélni neked, hogy ki kicsoda.Mert eddig miattad nem beszélhettünk...Na jó éjt!
-Mi???-döbbentem le
-Ja, az egész osztálynak van valami ereje, de az igazgató azt mondta hogy ne sokkoljunk téged ezért ne beszéljük róla...Kíváncsi vagy kinek
mi?-kérdezte mosolyogva
-Igen!-vágtam rá
-Oké! Akkor Dávidot és Emettet tudod, engem is oké Feri dzsín, Gábor ugyan úgy dzsín ,Imre dzsín... Aztán Erik vámpír, Csaba ördög, Attila vérfarkas
Dorián és Balázs démonok és ennyi.Oké én kidőltem!-ahogy ezt ki mondta már aludt is!Így én is kidőltem... Szombat reggel volt így nem mentek suliba
(és haza sem mert csak évente mennek haza egy hónapra) tizenegy körül keltünk fel, és mentünk le reggelizni, de fura módon már nem adtak
reggelit fél tizenkettőkor, fura! Ezért vettünk az automatából kaját. A többi időt beszélgetéssel töltöttem, mindenkivel beszéltem és nagyon szimpatikusok
voltak, már hat óra volt amikor megbeszéltük Dáviddal hogy elmegyünk kajálni az erdőbe...Vadásztunk és mikor vissza felé tartottunk egyszer
csak egy vámpír fogta le Dávidot és engem. Dávidnak egy nagyot vertek a hasába, amitől a földre zuhant, engem meg elvittek, láttam ahogy Dávid feltápászkodik nehezen és megpróbál
futni,de össze esik. Engem bevittek egy háznak a pincéébe... És bedobtak a sarokba, én kivicsorítottam a fogaimat, de nem csináltak semmit, egyszer csak Dávid
áll előttem.
-Nem engedem hogy bántsátok!-mondta kivicsorítva a fogait...
-Nyugi kölyök, nem is őt fogjuk bántani...Hanem először téged!-mondta szórakozottan az egyik öltönyös férfi.
-Azt viszont én nem engedem!-mondtam miközben feltápászkodtam
-Hát kicsi lány ez nem leassz könnyű neked.Mert te fogod megölni a barátocskádat!-mondta az öltönyös férfi
-Ja persze! És hogyan?-mondtam már eléggé idegesen
-Nyugi majd azt mi megoldjuk.De először beszélgessünk!-mondta egy fiú...18 körüli lehetett, nem volt rajta öltöny, csak egy laza ruha.
Egyszóval úgy nézet ki mint egy átlagos fiú.De éreztem hogy több annál...És ez be is bizonyosodott!A fiú egyszer csak ott termett előttem!
-Nem emlékszel rám?-mondta gúnyos vigyora húzva a száját
-Bocsi, de idegesítő emberekre nem emlékszem!-mondtam megondolatlanúl. Hát ja eléggé megondolatlan voltam...A következő pillanatban a fiú a falhoz nyomott..
Dávid már elindult felénk, de lefogták az öltönyös emberek.A fiú oda hajolt a fülemhez és azt súgta bele:
-Nagyon megsértettél kicsi lány...Nem is emlékszel arra az emberre aki ezzé változtatott?-mondta gúnyos vigyorra húzva a száját.Megállt az ereimben a vér.
-T-Te voltál?-mondtam félve
-Igen, én voltam- mondta vigyorogva.
-És mit akarsz tőlem?-kérdeztem egy kicsit bátrabban.
-Tudod te!-mondta
-Tud-Tudni akarod mitől nem lettem gonosz?-kérdeztem alig hallhatóan
-Eltaláltad! De először el kell intézni a barátodat.-mondta Dávid felé fordulva .Viszont most én teremtem a fiú előtt.
-Ha azt hiszed hogy hagyom hogy bántsd, akkor nagyot tévedsz!-mondtam határozottan.
-Ki mondta hogy én fogom bántani?-mondta.Dávid akkor jött rá hogy mire is készül a fiú.
-Timi ne néz bele a szemébe!-mondta. De már késő volt már bele néztem...És a bábja lettem.Akkor jöttem rá hipnotizál!Az öltönyös fickók elengedték Dávidot.
-Timi fogd meg a kést! És öld meg a fiút!-mondta  a átváltoztatóm.
-Dávid FUSS!-mondtam miközben a késsel a kezemben közelítettem hozzá.De Dávidot lefogták az öltönyös fickók már megint.Már Dávid előtt álltam...
-Timi öld meg!-kiáltotta a fiú.A könnyek legördültek az arcomon...És azt mondogattam magamban elég erős vagy hogy ellenállj!
-Timi ellen tudsz állni!-kiáltotta Dávid amikor már emeltem fel a kést...De már késő volt  a kést már meglendítettem...De amikor Dávid szívéhez ért volna, akkor megszorítottam
a kést és a hasamba szúrtam.Összeestem, éreztem hogy a vér lefolyik a kezemről a hideg nedves talajra...A könnyeim csak folytak már alig láttam tőlük.De kitudtam venni még azt
a bizonyos alakot.
-Egyet jegyezz meg te mocsok, engem te soha nem fogsz megtörni!!!-kiáltottam kikelve magamból.
-Francba, túl erős...-mondta a fiú-Kicsi lány te nem is tudod mekkora erő lakozik benned!Öt hét múlva, Péntek tizenháromkor megküzdesz velem...És meglátjuk ki az erősebb!Na, fiúk menjünk!-
kiáltotta.És ekkor ájultam el...

Ui:Komizzatok!
Ja, és bocsi a helyesírásért! :D

Üdv: Kata

3. fejezet     Félelem


Virággal mentünk le az kajáldába... Egész jól nézett ki és jó kajákat adnak, oda jött hozzánk Dávid.
-Szia Virág,szia Timi mit csináltok?-érdeklődött
-Jöttünk vacsorázni-feleltem de közben a szememmel a kígyózó sort pásztáztam.
-Hát, itt egy hamar nem kaptok kaját, szerintem mennyetek az automatához!-mondta egy idegen fiú aki éppen engem méregetett.
-Timi ő itt Emett.-mutatta be Dávid
-Szia-nyújtotta a kezét Emett.
-Szia- mondtam és megráztam a kezét.
Elmentünk az automatához Virággal.Én vettem pár csokit, Virág meg italokat ,így mentünk fel a szobánkba a fiúkkal.
Az ajtó előtt  váltottunk még pár szót, de utána bementünk.Utána csak mondtuk a magunkét és nem csak Virág,hanem én is.Aztán kidőltünk...
Reggel kemény hét órakor keltett fel Virág.Megismertem sok diákot, és tanárt.Tizenketten vagyunk az osztályban.
 Mi ketten Virággal és a tíz fiú, a neveket nem tudom de van ugye Dávid és Emett...  Két emós,három őrült( jó értelemben) és három
kocka...Végre véget ért a nap és szabd idő volt Virággal kint felültünk a korlátra és napoztunk( nem, nem tesz bennem kárt a nap).
Amikor elkezdtünk beszélgetni, egyszer csak felült mellém valaki. A naptól  nem tudtam kivenni az arcát, de utána rájöttem hogy Dávid az
-Mit csinálsz?- kérdeztem elég furán.
-Napozok-vonta fel a szemöldökét
-Jó- vontam meg a vállam.Elkezdtünk beszélgetni Virággal és csak úgy repült az idő! Dávid meg egész végig ott ült, mellettem... Mintha csak figyelni akarna engem
Aztán lassan besötétedett, Virág bealudt én ébren voltam és éhesség tört rám... de nem emberi kajára.Ezért úgy gondoltam hogy kimegyek az
erdőben és keresek valami állatott.Hát ez nehezebb volt mint amilyennek képzeltem. Mert ott volt az az óriási vas kapu.Na igen, és ott van a kamera.
Ezért gyors futásban(én így nevezem a vámpír futást)elsprinteltem a kamera előtt,  átugrottam a kaput.És elkezdtem rohanni az erdő felé.
Vadászat sikeres volt...De akkor megláttam egy árnyat, ami utána elsuhant.
-VÁMPÍR!-suttogtam magam elé nézve.Lehet hogy hülyeség volt, de az árnyék után mentem... A szélsebes futásban már eléggé elfáradtam.És akkor,
megláttam. Még a maradék erőmmel rávetettem magam és azonnal megismertem kék szem párt... Leszálltam róla és döbbenten néztem rá.
-Te vámpír vagy?- kérdeztem döbbenten.
-Ja!-mondta, mint hogyha ez tök természetes lenne.
-És ezt ennyire természetesen mondod?- akadtam ki.
-És te vámpír vagy?- kérdezte Dávid bujkáló mosollyal.
-Ja!- mondtam. És egyszerre röhögtünk el magunkat.Ez annyira nevetséges volt , a lényeg az, hogy kiderült  Dávid vámpír és én is. De a lényeg,
csak most jött...
-Na, azt hiszem itt az ideje hogy elmondjam az igazat...- mondta egy kicsit félve.Hát elmondta nem lettem mérges nem lettem kiakadva csak féltem mert azt mondta hogy:
Ugye egy gonosz vámpír harapott meg, és kiderült, hogy akit megharap az is gonosz lesz de én nem lettem gonosz, és az a vámpír figyelt engem
hogy mikor változok gonosszá, de nem változtam át. És ez felkeltette az érdeklődését... Mert ez nem lehetne lehetséges,és az is kiderült amitől
kisebb sokk hatást kaptam, hogy elakar kapni, hogy kiderítse  ez hogy lehetséges... Ja és még valami Dávid nem véletlen volt mindig mellettem ő volt az "őrzőm",
vagyis ő védett meg a veszélytől. Mert képzettebb mint én ...
-Óóó...és akkor ő bármikor megtámadhat?- estem kétségbe. És akkor olyan történt amire nem gondoltam volna...Dávid magához húzott és szorosan
magához ölelt.Így álltunk pár percig míg el nem engedett és a szemembe nézett.
-Nem hagyom hogy hozzád nyúljon...-mondta magabiztosan
Aztán már a szobámban voltam és Virággal találtam szembe magam, ő mosolyogva megkérdezte:
-Tényleg vámpír vagy?



Ui: Remélem jó lett ez a rész... :)
Komizzatok! :D

Üdv: Kata

2. fejezet Emlékek

Ez a fejezet arról fog szólni, hogy hogy lettem vámpír.Mert nekem az átváltozásom érdekesen történt, nem úgy hogy én így születtem, dehogy, hogyha már így is különc vagyok
akkor legyen érdekes a sztori is!( sóhaj) Az úgy volt ... Ja meg van, négy évvel ezelőtt történt akkor voltam 14 éves.
Na, mentem hazafelé a suliból, fülhallgató a fülemben az a lényeg ,hogy nem hallottam semmit...Vagyis azt sem hogy valaki hátulról közelít hozzám! Megfogták hátulról a
vállam és hátra rántottak, nem tudtam reagálni, egyszerűen lefagytam, csak azt éreztem hogy valaki bele mélyeszti a fogát a nyakamba, nem tudtam sikítani mert befogták a
számat és sötétség... Csak ennyi maradt meg.És a rém álmok, egy folytában rém álmok jöttek amíg föl nem ébredtem. Otthon a kanapén feküdtem, Anya mosogatott  Apa újságot
olvasott, mikor felébredtem mindketten oda ugrottak hozzám.
-Jajj, kicsim jól vagy?- kérdezte Anya először
-Igen, jól vagyok, de mi történt?-kérdeztem
Őőőő...-Mondta Apa elég furán. Végül elmondta. Nagy hiba volt, de tényleg sokkot kaptam... A lényeg hogy a szomszéd 21 éves András talált meg és ellátta a sebemet,
 az is kiderült hogy ő is, vámpír.Ő fog nekem segíteni az étkezésben, védekezésben és az erőm használatában meg persze a szabályokban...Mert persze az is van,
pl.:Sosem támadunk emberre, csak ha megtámad védekezésből ,vagy vannak a rossz vámpírok és a jók én a jókhoz tartozok... stb.. Végül megtanultam mindent  innentől lettem emós,
és innentől zárkóztam be. Ja, és van még egy fontos dolog vörös lett a szemem, ez mért van, nem azért mert vámpír lettem, azért van mert egy gonosz vámpír harapott meg
és a gonosz vámpíroknak ,piros a szemük és hogy nekem miért piros a szemem hogyha nem vagyok gonosz? Majd kiderül!

Ui: Komizzatok! Remélem tetszett ez a rész! :)

Üdv: Kata

Védelemben...

1. fejezet 

Egy új élet... és miért,mert a szüleimnek ehez volt kedvük. Hát ja...Nekem nem volt döntési jogom, mint általában.( sóhajt)
A sulim jó, az a jellegzetes bentlakásos suli. 
Mintha valami elfelejtettem volna... Ja, persze a bemutatkozás! 
A nevem Timi, 18 éves vagyok és vámpír( de erről majd később)  úgy döntöttek a szüleim hogy elköltözünk mert nekik "fontos" üzleti utuk van és persze hogy engem
is elrángattak. De annyira nem vettem zokon mert, sosem tudtam beilleszkedni rendesen és nem volt olyan ember akit nehezen hagytam volna
ott. A többiek kiközösítettek állandóan, mert én egy kicsit más vagyok mint a többi, sokszor kerültem bajba(ezért is kerültem bentlakásos
suliba) meg emós stilusu vagyok. Ezt úgy kell elképzelni hogy állandóan feketében járok meg a szemembe lóg(mindig) a hajam.
Nem értem az embereket néha, miért kell kiközösíteni egy embert, azért mert más?Azért lehet jó fej... Sosem volt pasim ,ezért is
cikiztek. Most éppen a buszmegállóban ülök,és szerintetek hova tartok? Hát persze hogy az új sulimba! Ja azt elfelejtettem 
mondani, hogy naplót írok,de nem azért mert én ilyen "szívemet ki kell önteni típus vagyok" csak azért írok naplót mert az 
anyukám gyerek pszichológus  és azt mondta hogy túlságosan be vagyok zárkózva és ilyen korban ki kell önteni a lelkemet, valamilyen módon...
Na jó, ez nekem túl sok volt... De azért elkezdtem írni a naplót.
Most már fent vagyok a buszon, nincs olyan messze ez a suli állítólag(de csak állítólag)Meg néztem a sulit a neten(hol máshol?)
És két személyes szobák lesznek, majd meg próbálom elviselni valahogyan. Na ez nem is volt olyan hosszú út, itt is vagyok.Hát a bentlakásos
suli olyan aminek vártam bentlakásos.A suli elött egy fiú állt zsebre dugott kézzel és engem vizslatott...
-Szia, te vagy az új lány igaz?- kérdezte az amúgy helyes fiú
-Igen , Clark Timi- mondtam 
-Hill Dávid- nyújtotta mosolyogva a kezét
-Én vezetlek körbe a suliban.-mondta Dávid 
-Oké.-mondtam egy kicsit bizonytalanul. A lényeg az hogy két fős, szobák vannak szigorúan lány a lánnyal vagy fiú a fiúval.Hát ez érthető.
Nincs külön lány és fiú épület... Sajnos! És kiderült hogy Dávid és a szoba társa Emett mi szobánk mellett vannak.Elköszöntem Dávidtól és beléptem a 
szobába.Egy Vörös hajú lány volt bent, elég kislányos volt és állandóan mosolygott.Tudjátok az a maga az imádni valóság, nem bírom az ilyet 
és pont vele vagyok egy szobában...
-Szia Tonkin Virág vagyok! Te leszel velem egy szobában? Ez tök jó! Az az ágy lesz a tiéd, jó lesz?-hadarta a lány egy levegőre és 
-Szia én Clark Timi vagyok, ja jó lesz az az ágy, és úgy látszik én leszek a szoba társad...-hadartam.Elkezdtem pakolászni, Virág segített és úgy döntött hogy bemutatkozik.
Elkezdte sorolni hogy mi a kedvenc bandája, zenéje, színe stb... De azért kedves volt, nem tudom miért de van benne valami különleges...Végül amikor kipakoltunk együtt 
mentünk le az ebédlőbe.

Ui: Remélem tetszett ! :) 
Komizzatok...