14.fejezet    Mack emlékei (Mack szemszögéből)


Mik az emlékeim?Így kérdeztem vissza amikor Timi megkérdezte hogy kerültem ide...Persze ez még régebben volt még amikor megismerkedtünk. De ne tereljünk mik az emlékeim?
Hogy is volt ez? Már elég régen volt, deee valami rémlik...A családomban az Apám volt vámpír Anyám nem.A testvérem Alex 3 évvel volt idősebb nálam.Igen ő vámpír volt.
És én naiv mennyire irigyeltem ezért...De mi, olyan irigyelni való azon hogy valaki vért iszik, embereket gyilkol...Mi? Még mindig ezeket a kérdéseket teszem fel
magamban. 10 éves voltam mikor ez megtörtént. De pár nappal előtte még ki is jelentettem vacsoránál hogy én vámpír akarok lenni.Óriási nagy hiba volt Apám olyan nagy
pofont adott hogy azt hittem elájulok.Anyám rémülten nézett rám és utána Apámra.Én sírva kuporogtam  a kemény fa padlón.Utána vettem észre hogy Apám megint közeleg
hozzám, vörös szeme izzott a dühtől... Félve becsuktam a szememet és vártam, nem történt semmi.Kinyitottam  és a testvérem Alexet láttam előttem ugyan úgy vöröslő
szemmel.Megvédett engem...Lassan mindenki lenyugodott, de nekem még mindig ugyan az a cél lebegett a szemem előtt. Vámpír akarok lenni!Ezt akartam.Na térjünk vissza
mikor is történt 10 éves voltam, kint játszottunk a bátyámmal az udvaron meleg nyári nap volt. Egyszer csak a bátyám meg kérdezte.
-Biztos ezt akarod?Boldogabb lennél vámpírként?-kérdezte rideg hangon
-Igen...-jelentettem ki magabiztosan
-Akkor megteszem.-mondta
-Mi?-kérdeztem.Miért akarja most meg megtenni?
-Mi előtt megkérdeznéd hogy miért...Azt a választ adom...hogy ...azt akarom hogy boldog légy.Ha vámpír akarsz lenni akkor megteszem!-Nem tudtam mit mondani ott termett
 és bele harapott a nyakamba.Éreztem ahogy megváltozok ez egy kimondhatatlan érzés egyben csodálatos másrészt szörnyű.Alex a szemembe nézett és mondani akart valamit,
de Apám kijött és a testvérem felé vette az irányt én Alex elé álltam és azt mondtam
-Én akartam!-ordítottam Apám képébe
-Takarodj!Ne is lássalak többé!Te nem vagy már a fiam!-mondta. Anyám zokogott a testvérem arcán legördült egy könnycsepp én csak rá mosolyogtam és azt mondtam
-Én ezt akartam!Nem a te hibád...-mondtam és eltűntem . Este lehetett már mikor bolyongtam az erdőben, a sötétségben.Vért akartam éreztem hogy elfogok ájulni,de akkor
megláttam valamit a távolból.Egy baromi nagy házat. Közelegtem,de nem értem el...Már csak is a sötétség foglya voltam!Felébredtem egy ágyban hevertem.Egy fickó volt
mellettem .
-Ne aggódj itt biztonságban vagy!Ez itt a Vámpírok kastélya.Légy üdvözölve!Most pihenj és kiálts ha valami baj van!-aztán elhúzott szóhoz sem jutottam öcsém!
Igen Ő Abe !Egy gonosz vámpír és én is az lettem vagyis a szemem alapján! Gondolkodtam, tudom jól hogy mért lett ennyire dühös az Apám, azért mert ő kényszerítve lett
vámpír, ő ezt nem akarta...De én igen...
Most hogy bele gondolok csak azért jó hogy vámpír lettem mert találkozhattam Timivel...Csakis ezért... Ez lenne az én múltam.Erre csak Timi megölelt.

Ui: Remélem tetszett! :D
Komizzatok...

Üdv:Kata

Senki sem az, akinek gondolom

13.fejezet   Senki sem az, akinek gondolom

Egy új nap...Gondoltam mikor kikecmeregtem az ágyamból. Gyorsan telt minden, talán túl gyorsan. Délután a szobámban beszélgettünk Mackkel
 amikor valami kopogást hallottam meg a teraszom irányából.Felkeltem az ágyamról és óvatosan közelítettem a zaj forrása felé. még gyorsan hátra néztem Mackre hogy
mit csináljak amikor ő megvonta a vállát .
-Kösz a segítséget!- sziszegtem a fogaim között.Oda léptem az ajtóhoz és elhúztam a függönyt.Egy lány állt az ajtóban,a ruhája szakadt és piszkos volt.Csak a vörös fürtjei voltak ismerősek.Még sokáig néztük egymást mikor már mindketten biztosak voltunk benne hogy jogunk van sírni. Virágnak, könnyek szöktek a szemébe ahogy nekem is.Gyorsan kinyitottam az üveg ajtót.
-V-virág?-kérdeztem elcsukló hangon.Virág csak bólogatott hevesen, valószínűleg azért mert ő már nem tudott beszélni a sírástól.Jó szorosan megöleltük egymást.Fogalmam sincs meddig voltunk így, de Mack már eléggé unhatta, így köhögött egyet aztán még egyet ameddig el nem eresztettük egymást.Mack felállt és gyorsan oda lépett hozzánk.
-Szia Mack vagyok!Timi pasija.-húzta vigyorra a száját.
-Ó nagyon örülök!Én Virág vagyok!-mondta Virág fülig érő mosollyal.Aztán rám kacsintott.Én csak gyilkos pillantással néztem a mellettem álló mosolygó fiút.
-Mit keresel itt?-tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Hááát ez hosszú.-mondta és leült a fotelba ,  mi is helyet foglaltunk.
-Oké mond a lényeget!-mondtam.
-Jó. Megszöktem a kollégiumból hogy elmondjak neked valamit.Egy nagyon fontos dolgot...-mondta.
Kérdőn néztem rá.
-Timi... nehéz ezt elmagyarázni,de talán úgy megérted ha azt mondom hogy senki se az, akinek gondolod...Többet nem mondhatok még ennél is jobban megbüntetnének.-Mutatott végig magán, ahogy most közelebbről végig mérem tényleg elég csúnya sebek vannak a kezén.
-Ki volt az?-kérdeztem és olyan választ kaptam amire nem számítottam, de nagyon nem... Dávid... hogy tehette ezt?És miért?
-Na mennem kell, ezt amit mondtam gondoljátok át.Mert nagyon fontos...Ha nem jöttök rá, akkor egy valakitől jöhettek rá...Csak is Dávid mondhatja el.-mondta keserűen
-Mack maradj itt ki kísérem én...-mondtam szomorúan
-Oké szia Virág!-mosolygott rá kedvesen Mack. Virág csak intett.Becsuktam az ajtót, és mélyen egymás szemébe néztünk.Virág törte meg a csendet.
-Hogy- hogy nem szöksz meg innen?-kérdezte azt a kérdést amire magam sem tudom a választ.
-Mert nem tudok...-mondtam a leghatározottabban.
-Vagy csak nem akarsz?-kérdezte kis mosollyal az arcán-Remélem még látlak még Timi, csak te tudod ezt az egészet rendbe tenni...Csakis te!-És eltűnt...

Üdv: Kata

Sziasztok!

Azért írom ezt a kis bejegyzést nektek, hogy megköszönjem a ... hogy is mondjam, a támogatást, a biztatást és az 1365 "Nézőt"! :D
Nagyon köszönöm nektek!Azt akartam még elmondani hogy hamarosan vége lesz a "Védelemben..." című történetemnek...Már  tudom a végét, de még nem biztos! szerintem 3-4 rész lesz még, de kitudja lehet hogy több vagy kevesebb! Abban biztosak lehettek hogy (szerintem) nagy durranás lesz a vége , mondjuk úgy hogy egy nagy csavar! :)Azt még elmondanám hogy ha vége lesz a törimnek akkor biztosan várható egy kis bónusz amit még nem mondanék el! ;) Ott nyugottan kérdezhettek és megválaszolom őket szívesen! :)


Üdv:Kata