17.fejezet Vége...
Mindenki felkelt és az egyik tágas szobába gyülekeztünk.Virágon volt mindenki szeme.
-Elkezdhetem?-kérdezte mosolyogva.Én csak hevesen bólogattam.
-Hol is kezdjem? Nagyon nehéz szavakba önteni mindent!Biztos mindenkinek mondták kicsi korában, hogy vannak a rossz vámpírok és a jók! A rossz vámpírok ebben
a kastélyban tartózkodnak és a vezérük Abe, de ez szerintem mindenkiben tisztázódott.-mondta megfontoltan Virág.Mi csak hevesen bólogattunk.
-Na szóval, a rossz vámpírok főleg itt tartózkodnak miközben....
-De miért?-kérdezte Mack -Igazából mi értelme van ide küldeni a vámpírokat?
-Ez jó kérdés! A rossz vámpírokat igazából ide száműzték!És ki tette ezt? Hát Dávid!-mondta olyan keserűséggel, hogy azt hitem mindjárt megöl valakit!
-Mi!?-kérdeztem
Virág csak folytatta mintha nem is mondtam volna semmit.
-És miért csinálna ilyet egy elméletileg jó vámpír?!Mert ő nem az!-síri csend én csak bámultam magam elé mint Mack -Mindenkit becsaptak átverés az egész!Igazából
teljesen más a helyzet.Ők a rossz vámpírok!Abe csapata pedig a jó!-mondta Virág teljesen kikelve magából.Az nem lehet hogy ők a rosszak! Miért csinálták volna ezt
mi értelme?gondolkodtam magamban.
-Hogy ennek mi a franc értelme volt az nagyon egyszerű.-és rám nézett-kellett nekik egy titkos fegyver, ő neki van egy bizonyos ereje!És hogy az ki?!
Timi te vagy az!
-Mi?É-én nem!Én nem vagyok különleges!-mondtam reszkető hangon!
-De az vagy Timi!Nem emlékszel még amikor Abe harcolt veled?Szerinted ez miért volt?-kérdezte Virág elég ingerülten.
-Nem-nem tudom!-mondtam miközben könny szökött a szemembe.
-Előbb mondtam hogy Abe csapata ugye a jó Dávidé pedig a rossz!Dávid magának akart , hogy a maga céljaira használjon fel téged!Abe ezt megakarta akadályozni
úgy hogy elvisz téged onnan avval az okkal hogy foglyul ejtett!-mondta a barátnőm egyre nyugodtabban
-Na hogy tisztázzuk.-kezdett bele Feri -Az egész koleszünk igazából Dávid csapatából állt?És azért zárt minket be a pincébe, hogy ne legyünk az útjában?-kérdezte
-Pontosan!-mondta Virág.
-Értem...És akkor ma mehetünk harcolni velük...-mondtam. Mindenki rám figyelt nem étették ezért megmutattam nekik a gyűrött papírt.Nem sokára mindenki szétszéledt
és én meg Virág voltunk csak a szobában.
-Minden csak egy átverés volt?Akkor a sulink igazából nem is létezik?-kérdeztem
-De létezik... Csak kiirtották belőle a diákokat és az igazi tanárokat.-mondta elhaló hangon.És itt Virág abbahagyta ennyit tudott.
Mindenki kiment a szobából csak én maradtam, vagy is azt hittem a függöny mögül Abe lépet ki és tanakodva
nézett engem.
-Na most mi lesz?-kérdezte egy kis huncut mosollyal az arcán, miközben leült a fotelébe.Én lassan közelítettem hozzá és rátámaszkodtam a fotel szélére,
így pont szembe találtam magam vele.
-Ez egészen egyszerű!És ne aggódj te se maradsz ki a buliból!-mosolyogtam rá negédesen.
-Ezt el is felejtheted!-vágta rá kapásból
-Naaa légyszíves! Nem lehetsz ilyen .-vágtam be a durcát.
-Miért tenném ezt?-kérdezte flegmán
-Ja tényleg azt miért nem sikerült elmondanod eddig hogy én egy titkos fegyver vagyok?Hmmm?-kérdeztem vigyorra húzva a számat
-oké. győztél, de most elmegyek valami használható fegyvert keresni!-és eltűnt. És pár perc múlva ott állt előttem, és egy fegyvert nyomott a kezembe.A fegyver
könnyű volt
mégis nehéznek éreztem a szívemen a súlyát.
Tudod használni?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen-vigyorogtam rá.
-Ügyes kislány!-mosolygott rám.A végén már azon kaptam magamat hogy az egész csapattal megyek a harcba.Egy pisztoly volt a lábamra erősítve.lassan már öt óra volt
amikor oda értünk.
Én álltam középen mintha én vezettem volna a sort pedig én csak sodródtam az árral.A kollégium előtt vártak már minket. Dávid neki támaszkodott a falnak és
gúnyosan végig mért.Magamban
ordibáltam, hogy ezt én nem akarom, megfordulnék és legszívesebben rohannék ahogy csak tudok, de tudtam hogy nem tehetem...
-Na végre itt vagytok!-Dávid hangja gúnyos és rekedt volt.Én csak álltam és néztem nagyokat.
-Mi van Timi szellemet látsz?-kérdezte
-Bárcsak inkább azt látnék.-mondtam lenézően.Dávid szeme valami félelmetes lángban égett, talán a bosszú tüzében.
-Nem érek rá egész nap, harcoljunk hát!Mellékesen, itt nincsenek szabályok...-ahogy ezt a szót kimondta nekem rohant és a fához szorított sokkal erősebb
mint régen az biztos.
Én is edzettem sokat, de túl erős hozzám képest.Mack felém rohant volna, de őt Dávid emberei rohanták le.
-Timi még nem túl késő.Itt hagyhatod őket és átállhatsz a mi oldalunkra.
-Inkább megdöglök mint hogy átálljak a ti oldalotokra!-vágtam rá keserűen és már sokkal erősebbnek éreztem magam.
-Rossz válasz!-és a pisztolyához nyúlt, de megállt a keze.
-Hmmm.... Miért is ne beszélgethetnénk még egy kicsit?
A kezemet próbáltam eltávolítani a fától, amit Dávid erősen szorított vissza.
-Nem akarok veled beszélgetni!-mondtam határozottan
-Ha te mondod!-lassan nyúlt a pisztolyért, próbáltam a kezemet kiszabadítani, de a pisztoly a fejemhez ért.
-Ha tényleg képes vagy erre akkor tedd meg!-kiáltottam miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Őszintén szólva elég szánalmas vagyok.-mondta és döbbenten néztem rá vissza.
-Mi miért mondod ezt?-kérdeztem.
-Mert beléd szeretem, és meg kell hogy öljelek!-én csak elsápadtam.A pisztolyt a fejemhez emelte, vergődtem, de nem tudtam kiszabadítani magam.
Egy valamit még megtehettem de kockázatos az biztos.A következő pillanatban felemeltem a lábam és hasba rúgtam.Elesett, de a pisztolyt rám szegezte és egy
csattanás.
A pisztoly elsült a mellkasomhoz emeltem a kezem vér mindenhol vér. Homályosan látok azt hiszem elfogok ájulni, még látom ahogy Mack felém fut és kitartja a
kezét.Utána már
csak hangok, elmosódott szavak. Macket látom hogy felém hajol és ébrezget.Még ki akarom bökni az utolsó szót.
-Sze..Sze..ret-lek.-becsukom a szemem és örök álomra térnék,de hirtelen egy sötét szobába találtam magam,egyszerre csak fények gyúlnak és egy panelt látok a
szoba közepén
két gomb, két lehetőség az egyiken az áll hogy Halál a másikon Élet.Mi folyik itt? Egy új lehetőség hogy éljek?Hogy újra a barátaimmal lehessek?Megnyomtam az
Élet gombot.
Egyszer csak világosság.Lassan egyre jobban kitisztul a kép, én egy fához vagyok döntve és újra látom az embereket a barátaimat! Mackat keresem a szememmel
és megtaláltam .
Dávid éppen a falhoz szorította Mackat .Lassan felálltam és áucs, a seb még mindig fáj de találtam magam mellett egy pisztolyt lassan közelítem Dávid felé
fejéhez fogtam a pisztolyt.
-Látom el vagy Dávid de mi lenne ha abba hagynád?És mi ketten intéznénk el?-kérdeztem rekedt hangon.Lassan megfordult, és rászegeztem a fegyvert.
-Ég veled!-mondtam és lőttem. A földre rogyott és összeesett.Meghalt végleg. Mackre mosolyogtam és összeestem.A következő pillanatban újra a fánál voltam és
mindenki körém gyűlt.
Azonnal Mack karjába vetettem magam és ő pedig jó szorosan megölelt.
-De hogy...?-kérdezte Mack.De Abe válaszolt helyettem.
-A képesség.
-Ezt hogy érted?-kérdezte András.
-Ki tudja játszani a halált, ez a képessége!-mondta és mosolyra húzta a száját-Na jobban vagy már?Mi elintéztük a többit, de néhány elmenekült!-mondta szomorúan.
-Köszi jobban vagyok,de nem tudok felállni!-mondtam elkeseredve
-Oké megoldjuk!-mondta Mack és karjába vett.Én csak takartam a vöröslő fejemet.Mi voltunk a legutolsók akik lassan mentek hátul.Végül megszólaltam.
-Mindenki jól van, nem veszítettünk el senkit?-kérdeztem elcsukló hangon
-Nem mindenki jól van!Vannak néhányan akik megsérültek, de nem olyan vészesen.-mosolygott rám.Egy kisebb csend után újra megszólalt.-Emlékszel mit mondtál még?
-Őőő mit?-kérdeztem vissza gyanakvóan
-Azt hogy szeretsz!-húzta nagy vigyorra a száját
-Ez nem igaz!-mondtam elpirulva
-De nem is számít mert én szeretlek!-mondta mosolyogva és megcsókolt.Oké lehet hogy érzek iránta valamit! Okééé, szeretem és kész!Még beszélgettem Abéval az erőmről,
de konkrétan fogalma sincs róla, hogy lehetséges.
Már régen vissza értünk, az ágyamon fekszem írom a naplómat az utolsó oldalhoz értem és próbálom beszabályozni a betűket hogy kiférjek az oldalra.Belegondoltam,
hogy lassan egy év telt
el mióta a kollégiumba jöttem.Akkor még nem tudtam, hogy ki is vagyok valójában.Mit tanultam egy év alatt megtanultam bízni az emberekben, és amit még mindig nehéz elhinni, kiérdemeltem a halál ellenfelének címét is!
The End...
Remélem tetszett a történetem!
Üdv:Kata
