3. fejezet     Félelem


Virággal mentünk le az kajáldába... Egész jól nézett ki és jó kajákat adnak, oda jött hozzánk Dávid.
-Szia Virág,szia Timi mit csináltok?-érdeklődött
-Jöttünk vacsorázni-feleltem de közben a szememmel a kígyózó sort pásztáztam.
-Hát, itt egy hamar nem kaptok kaját, szerintem mennyetek az automatához!-mondta egy idegen fiú aki éppen engem méregetett.
-Timi ő itt Emett.-mutatta be Dávid
-Szia-nyújtotta a kezét Emett.
-Szia- mondtam és megráztam a kezét.
Elmentünk az automatához Virággal.Én vettem pár csokit, Virág meg italokat ,így mentünk fel a szobánkba a fiúkkal.
Az ajtó előtt  váltottunk még pár szót, de utána bementünk.Utána csak mondtuk a magunkét és nem csak Virág,hanem én is.Aztán kidőltünk...
Reggel kemény hét órakor keltett fel Virág.Megismertem sok diákot, és tanárt.Tizenketten vagyunk az osztályban.
 Mi ketten Virággal és a tíz fiú, a neveket nem tudom de van ugye Dávid és Emett...  Két emós,három őrült( jó értelemben) és három
kocka...Végre véget ért a nap és szabd idő volt Virággal kint felültünk a korlátra és napoztunk( nem, nem tesz bennem kárt a nap).
Amikor elkezdtünk beszélgetni, egyszer csak felült mellém valaki. A naptól  nem tudtam kivenni az arcát, de utána rájöttem hogy Dávid az
-Mit csinálsz?- kérdeztem elég furán.
-Napozok-vonta fel a szemöldökét
-Jó- vontam meg a vállam.Elkezdtünk beszélgetni Virággal és csak úgy repült az idő! Dávid meg egész végig ott ült, mellettem... Mintha csak figyelni akarna engem
Aztán lassan besötétedett, Virág bealudt én ébren voltam és éhesség tört rám... de nem emberi kajára.Ezért úgy gondoltam hogy kimegyek az
erdőben és keresek valami állatott.Hát ez nehezebb volt mint amilyennek képzeltem. Mert ott volt az az óriási vas kapu.Na igen, és ott van a kamera.
Ezért gyors futásban(én így nevezem a vámpír futást)elsprinteltem a kamera előtt,  átugrottam a kaput.És elkezdtem rohanni az erdő felé.
Vadászat sikeres volt...De akkor megláttam egy árnyat, ami utána elsuhant.
-VÁMPÍR!-suttogtam magam elé nézve.Lehet hogy hülyeség volt, de az árnyék után mentem... A szélsebes futásban már eléggé elfáradtam.És akkor,
megláttam. Még a maradék erőmmel rávetettem magam és azonnal megismertem kék szem párt... Leszálltam róla és döbbenten néztem rá.
-Te vámpír vagy?- kérdeztem döbbenten.
-Ja!-mondta, mint hogyha ez tök természetes lenne.
-És ezt ennyire természetesen mondod?- akadtam ki.
-És te vámpír vagy?- kérdezte Dávid bujkáló mosollyal.
-Ja!- mondtam. És egyszerre röhögtünk el magunkat.Ez annyira nevetséges volt , a lényeg az, hogy kiderült  Dávid vámpír és én is. De a lényeg,
csak most jött...
-Na, azt hiszem itt az ideje hogy elmondjam az igazat...- mondta egy kicsit félve.Hát elmondta nem lettem mérges nem lettem kiakadva csak féltem mert azt mondta hogy:
Ugye egy gonosz vámpír harapott meg, és kiderült, hogy akit megharap az is gonosz lesz de én nem lettem gonosz, és az a vámpír figyelt engem
hogy mikor változok gonosszá, de nem változtam át. És ez felkeltette az érdeklődését... Mert ez nem lehetne lehetséges,és az is kiderült amitől
kisebb sokk hatást kaptam, hogy elakar kapni, hogy kiderítse  ez hogy lehetséges... Ja és még valami Dávid nem véletlen volt mindig mellettem ő volt az "őrzőm",
vagyis ő védett meg a veszélytől. Mert képzettebb mint én ...
-Óóó...és akkor ő bármikor megtámadhat?- estem kétségbe. És akkor olyan történt amire nem gondoltam volna...Dávid magához húzott és szorosan
magához ölelt.Így álltunk pár percig míg el nem engedett és a szemembe nézett.
-Nem hagyom hogy hozzád nyúljon...-mondta magabiztosan
Aztán már a szobámban voltam és Virággal találtam szembe magam, ő mosolyogva megkérdezte:
-Tényleg vámpír vagy?



Ui: Remélem jó lett ez a rész... :)
Komizzatok! :D

Üdv: Kata