16.fejezet

Túlságosan könnyű...

Ez túl könnyen ment...gondoltam mikor közeledtünk az osztállyal a kastély felé.De hogy is jutottunk el idáig? Hááát.... (Visszaemlékezés)
Mackkel estére beszéltük meg hogy találkozunk kint!El is érkezett az idő és elindultunk a suli felé.Megálltunk a vaskapu előtt egy pillanatra.
-Megváltozott...Az egész...-mondtam magam elé meredve
-Gyere!-fogta meg a kezem Mack.-Hátra megyünk és megbeszéljük a tervet.Én csak bólintottam. Hátra mentünk a hátsó bejárathoz .( azt a bejáratot csak
 nagyon kevesen ismerik)
-Akkor...Bemegyünk itt és a terv szerint végig megyünk.De honnan tudod hogy a pincében vannak?-kérdezte Mack felvont szemöldökkel
-jó.lehet hogy egy kicsit furán fog hangzani, de egyszer még az egész osztályt levitték oda hogy  megmutassák mi van oda lent...
-És?-kérdezte Mack nem nagyon értette.
-Amikor eljött hozzánk  Virág ugyan olyan szaga volt mint, konkrétan a pincének!-mondtam. Mack majdnem elröhögte magát.
-Na mindegy nézzük a tervet! -mondta mosolyogva
-oké!-kivettem egy gyűrött lapot a zsebemből.
-Lényegében átmegyünk a folyosón aztán az egyik diák szobán, aztán az ebédlőn és az igazgatóin a pincébe ahonnan kiszabadítjuk az egész sulit Dávid karmai közül!-mondtam egy levegővel.
-Pontosan, ja és tessék!-nyomott a kezembe egy zsebkést Mack.Én csak kérdőn néztem rá.
-Szükség lesz rá! Ha valaki megakar támadni, szerinted mit csinálsz?Itt nem elég   simán leütni,  le kell szúrnod őket Timi!-mondta
-(sóhaj) bólintottam.
-Akkor menjünk!-mondta.Az ajtó szerencsére nyitva volt, bementünk fura módon csönd volt, talán már túlságosan is...Beljebb mentünk nem volt senki.A régi padló nyikorgott a lassú lépteinktől.Még mindig senki...Már lassan a diák szoba közelébe értünk, még mindig semmi... A csönd majdnem felfalt belülről. Mi történik egyáltalán?Számítottak ránk?Vagy elmentek?Egy csapda  lenne ? Kést szorongattam a kezemben, a térdem remegett, legszívesebben kirohantam volna,de meghallottam Virág hangját. A pince felől jött ahogyan sejtettem.Bementünk az ebédlőbe.Senki....Már hallottam a kiabálásokat az ismerős hangokat, könny szökött a szemembe.A igazgatói szobába léptünk.Senki...Hogy lehet ez? Tudták hogy jövünk?De honnan? A falon megláttam egy kulcsot, a pincéé. Gyorsan leakasztottam, lementünk a pincébe, ott volt egy nagy ajtó. Kinyitottam a hangok elhalkultak hallottam a kérdéseket " Mi lehet ez?" Már megint itt vannak?" "Nem akarom hogy bántsanak...".Mack rám nézett ,megfogott egy pisztolyt.
-Biztos ami biztos!-suttogta. Kinyitottam az ajtót.Az egész osztályom ott volt.Virág és Emett gyorsan megöleltek.
-Sziasztok!-mondtam elcsukló hangon.Az egész osztály bámult engem, és egyszerre mindenki oda rohant hozzám és megölelt.
-Te vagy az én hősöm!-mondta Feri.
-Igen az enyém is!-mondta gyorsan Gábor
-Hiányoztatok!-mondtam még mindig sírva, újra láthatom őket.Egyszer csak egy  alak kelt fel a sarokból...Amikor megláttam az arcát zokogva borultam a karjaiba.
-É-én sajnálom ho-hogy nem ...tudtam e-előbb jönni...Annyira sajnálom....!-mondtam Andrásnak aki csak szorosan átölelt és annyit mondott:
-Jobbkor nem is jöhettél volna....-mondta - Kimentünk az épületből és elkezdtünk menni a kastély felé.Mindenkinek Adtunk egy szobát.Mondtam nekik hogy most aludjanak meg minden, majd holnap elmondják mi folyik itt... Egyszer csak megláttam a teraszon egy levelet...

Ui :Remélem tetszett!
Komizzatok! :)

Üdv:Kata