Bónusz :)

Sziasztok  itt van a kis bónusz amit még ígértem annó! :)
Under

Timi:

 Kinézete : Hosszú sötét már-már fekete haja van.
Közép magasságú.
Legjobb tulajdonsága:magabiztos, határozott
Legrosszabb tulajdonsága: mindig is magányos farkas volt, nem tudott megbízni az emberekben
Szerelme:Mark
Mi ő?. vámpír
Más dolgok: Imád zenélni,legjobb barátja Virág, a szüleivel nincs jóban,apjaként tekint Andrásra

Mark:


















Kinézete:fekete haja mindig a szemébe lóg, elég magas.
Legjobb tulajdonságai:nagyon felelősség teljes és  eltökélt.
Legrosszabb tulajdonságai: Magába zárkózó típus
Szerelme:Timi
Mi ő?: vámpír
Más dolgok :nagyon szeret zenélni,legjobb barátja Abe, szüleit és testvérét évek óta nem látta,első látásra bele szeretett Timibe


Virág:

Kinézete:Vörös haja van,  állandóan mosolyog, kicsi magasságú
Legjobb tulajdonsága:Nem törődik mások véleményeivel
Legrosszabb tulajdonsága:Könnyen megsértődik
Szerelme: Emett
Mi ő?: Tündér
Más dolgok: legjobb barátja Timi,nagyon aranyos lány, de komoly is tud lenni, ha akar!

Emett:

Kinézete: barna haja van, magasabb az átlagnál.
Legjobb tulajdonsága: kedves, udvarias és jó társaság
Legrosszabb tulajdonsága: néha tud szarkasztikus lenni
Szerelme: Virág
Mi ő?: Vérfarkas
Más dolgok: Legjobb barátja Timi és Dávid( az előző csak volt)


Dávid:

Kinézete:Barnás szőkés haja van, közép magasságú
Legjobb tulajdonsága:magabiztos(talán már túlságosan is)
Legrosszabb tulajdonsága:sunyi, kapzsi és gúnyos
Szerelme: Timi volt...
Mi ő?. Vámpír
Más dolgok: Nagyon jól megtudta játszani magát, legnagyobb ellensége_:Timi és Abe.


Abe:

Kinézete: sötét barna haja van és elég sármos
Legjobb tulajdonsága:megértő
Legrosszabb tulajdonsága:talán egy kicsit már túlságosan ravasz!
Mi ő?: Vámpír
Más dolgok: Ellensége:Dávid volt, nagyon bírja Timit


András:

Kinézete:Erős, szőkés barna haja van
Legjobb tulajdonsága: bátorító,
Legrosszabb tulajdonsága:néha kicsit túl aggódja magát
Mi ő?: vámpír
Más dolgok:Imádja Timit, Abéval kimondottan jóban lett a végére



Na ez lett volna a kis bónusz remélem tetszett! :DDD
Ha van valami kérdésetek a sorozattal kapcsolatban lent feltehetitek kérdéseiteket. :)
Köszönöm , hogy végig követétek az én kis történetemet! :)
Sziasztok!

Üdv:Kata

Vége -A halál ellenfele-

17.fejezet  Vége...


Mindenki felkelt és az egyik tágas szobába gyülekeztünk.Virágon volt mindenki szeme.
-Elkezdhetem?-kérdezte mosolyogva.Én csak hevesen bólogattam.
-Hol is kezdjem? Nagyon nehéz szavakba önteni mindent!Biztos mindenkinek mondták kicsi korában, hogy vannak a rossz vámpírok és a jók! A rossz vámpírok ebben
a kastélyban tartózkodnak és a vezérük Abe, de ez szerintem mindenkiben tisztázódott.-mondta megfontoltan Virág.Mi csak hevesen bólogattunk.
-Na szóval, a rossz vámpírok főleg itt tartózkodnak  miközben....
-De miért?-kérdezte Mack -Igazából mi értelme van ide küldeni a vámpírokat?
-Ez jó kérdés! A rossz vámpírokat igazából ide száműzték!És ki tette ezt? Hát Dávid!-mondta olyan keserűséggel, hogy azt hitem mindjárt megöl valakit!
-Mi!?-kérdeztem
Virág csak folytatta mintha nem is mondtam volna semmit.
-És miért csinálna ilyet egy elméletileg jó vámpír?!Mert ő nem az!-síri csend én csak bámultam magam elé mint Mack -Mindenkit becsaptak átverés az egész!Igazából
teljesen más a helyzet.Ők a rossz vámpírok!Abe csapata pedig a jó!-mondta Virág teljesen kikelve magából.Az nem lehet hogy ők a rosszak! Miért csinálták volna ezt
 mi értelme?gondolkodtam magamban.
-Hogy ennek mi a franc értelme volt az nagyon egyszerű.-és rám nézett-kellett nekik egy titkos fegyver, ő neki van egy bizonyos ereje!És hogy az ki?!
 Timi te vagy az!
-Mi?É-én nem!Én nem vagyok különleges!-mondtam reszkető hangon!
-De az vagy Timi!Nem emlékszel még amikor Abe harcolt veled?Szerinted ez miért volt?-kérdezte Virág elég ingerülten.
-Nem-nem tudom!-mondtam miközben könny szökött a szemembe.
-Előbb mondtam hogy Abe csapata ugye a jó Dávidé pedig a rossz!Dávid magának akart , hogy a maga céljaira használjon fel téged!Abe ezt megakarta akadályozni
 úgy hogy elvisz téged onnan avval az okkal hogy foglyul ejtett!-mondta a barátnőm egyre nyugodtabban
-Na hogy tisztázzuk.-kezdett bele Feri -Az egész koleszünk igazából Dávid csapatából állt?És azért zárt minket be a pincébe, hogy ne legyünk az útjában?-kérdezte
-Pontosan!-mondta Virág.
-Értem...És akkor ma mehetünk harcolni velük...-mondtam. Mindenki rám figyelt nem étették ezért megmutattam nekik a gyűrött papírt.Nem sokára mindenki szétszéledt
 és én meg Virág voltunk csak a szobában.
-Minden csak egy átverés volt?Akkor a sulink igazából nem is létezik?-kérdeztem
-De létezik... Csak kiirtották belőle a diákokat és az igazi tanárokat.-mondta elhaló hangon.És itt Virág abbahagyta ennyit tudott.

 Mindenki kiment a szobából csak én maradtam, vagy is azt hittem a függöny mögül Abe lépet ki és tanakodva
nézett engem.
-Na most mi lesz?-kérdezte egy kis huncut mosollyal az arcán, miközben leült a fotelébe.Én lassan közelítettem hozzá és rátámaszkodtam a fotel szélére,
így pont szembe találtam magam vele.
-Ez egészen egyszerű!És ne aggódj te se maradsz ki a buliból!-mosolyogtam rá negédesen.
-Ezt el is felejtheted!-vágta rá kapásból
-Naaa légyszíves! Nem lehetsz ilyen .-vágtam be  a durcát.
-Miért tenném ezt?-kérdezte flegmán
-Ja tényleg azt miért nem sikerült elmondanod eddig hogy én egy titkos fegyver vagyok?Hmmm?-kérdeztem vigyorra húzva a számat
-oké. győztél, de most elmegyek valami használható fegyvert  keresni!-és eltűnt. És pár perc múlva ott állt előttem, és egy fegyvert nyomott a kezembe.A fegyver
könnyű volt
mégis nehéznek éreztem a szívemen a súlyát.
Tudod használni?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen-vigyorogtam rá.
-Ügyes kislány!-mosolygott rám.A végén már azon kaptam magamat hogy az egész csapattal megyek a harcba.Egy pisztoly volt a lábamra erősítve.lassan már öt óra volt
amikor oda értünk.
Én álltam középen mintha én vezettem volna a sort pedig én csak sodródtam az árral.A kollégium előtt vártak már minket. Dávid neki támaszkodott a  falnak és
 gúnyosan végig mért.Magamban
ordibáltam, hogy ezt én nem akarom, megfordulnék  és legszívesebben  rohannék ahogy csak tudok, de tudtam hogy nem tehetem...
-Na végre itt vagytok!-Dávid hangja gúnyos és rekedt volt.Én csak álltam és néztem nagyokat.
-Mi van Timi szellemet látsz?-kérdezte
-Bárcsak inkább azt látnék.-mondtam lenézően.Dávid szeme valami félelmetes lángban égett, talán a bosszú tüzében.
-Nem érek rá egész nap, harcoljunk hát!Mellékesen, itt nincsenek szabályok...-ahogy ezt a szót kimondta nekem rohant és a fához szorított sokkal erősebb
 mint régen az biztos.
Én is edzettem sokat, de túl erős hozzám képest.Mack felém rohant volna, de őt Dávid emberei rohanták le.
-Timi még nem túl késő.Itt hagyhatod  őket és átállhatsz a mi oldalunkra.
-Inkább megdöglök mint hogy átálljak a ti oldalotokra!-vágtam rá keserűen és már sokkal erősebbnek éreztem  magam.
-Rossz válasz!-és a pisztolyához nyúlt, de megállt a keze.
-Hmmm.... Miért is ne beszélgethetnénk még egy kicsit?
A kezemet próbáltam eltávolítani a fától, amit Dávid erősen szorított vissza.
-Nem akarok veled beszélgetni!-mondtam határozottan
-Ha te mondod!-lassan nyúlt a pisztolyért, próbáltam a kezemet kiszabadítani, de a pisztoly a fejemhez ért.
-Ha tényleg képes vagy erre akkor tedd meg!-kiáltottam miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Őszintén szólva elég szánalmas vagyok.-mondta és döbbenten néztem rá vissza.
-Mi miért mondod ezt?-kérdeztem.
-Mert beléd szeretem, és meg kell hogy öljelek!-én csak elsápadtam.A pisztolyt a fejemhez emelte, vergődtem, de nem tudtam kiszabadítani magam.
Egy valamit még megtehettem de kockázatos az biztos.A következő pillanatban felemeltem a lábam és hasba rúgtam.Elesett, de a pisztolyt rám szegezte és egy
 csattanás.
A pisztoly elsült a mellkasomhoz emeltem a kezem vér mindenhol vér. Homályosan látok azt hiszem elfogok ájulni, még látom ahogy Mack felém fut és kitartja a
kezét.Utána már
 csak hangok, elmosódott szavak. Macket látom hogy felém hajol és ébrezget.Még ki akarom bökni az utolsó szót.
-Sze..Sze..ret-lek.-becsukom a szemem és örök álomra térnék,de hirtelen egy sötét szobába találtam magam,egyszerre csak fények gyúlnak és egy panelt látok a
szoba közepén
két gomb, két lehetőség az egyiken az áll hogy Halál a másikon Élet.Mi folyik itt? Egy új lehetőség hogy éljek?Hogy újra a barátaimmal lehessek?Megnyomtam az
 Élet gombot.
Egyszer csak világosság.Lassan egyre jobban kitisztul a kép, én egy  fához vagyok döntve és újra látom az embereket a barátaimat! Mackat keresem a szememmel
és megtaláltam .
Dávid éppen a falhoz szorította Mackat .Lassan felálltam és áucs, a seb még mindig fáj de  találtam magam mellett egy pisztolyt lassan közelítem Dávid felé
fejéhez fogtam a pisztolyt.
-Látom el vagy Dávid de mi lenne ha abba hagynád?És mi ketten intéznénk el?-kérdeztem rekedt hangon.Lassan megfordult, és rászegeztem a fegyvert.
-Ég veled!-mondtam és lőttem. A földre rogyott és összeesett.Meghalt végleg. Mackre mosolyogtam és összeestem.A következő pillanatban újra a fánál voltam és
mindenki körém gyűlt.
Azonnal Mack karjába vetettem magam és ő pedig jó szorosan megölelt.
-De hogy...?-kérdezte Mack.De Abe válaszolt helyettem.
-A képesség.
-Ezt hogy érted?-kérdezte András.
-Ki tudja  játszani a halált, ez a képessége!-mondta és mosolyra húzta a száját-Na jobban vagy már?Mi elintéztük a többit, de néhány elmenekült!-mondta szomorúan.
-Köszi jobban vagyok,de nem tudok felállni!-mondtam elkeseredve
-Oké megoldjuk!-mondta Mack és karjába vett.Én csak takartam a vöröslő fejemet.Mi voltunk a legutolsók akik lassan mentek hátul.Végül megszólaltam.
-Mindenki jól van, nem veszítettünk el senkit?-kérdeztem elcsukló hangon
-Nem mindenki jól van!Vannak néhányan akik megsérültek, de nem olyan vészesen.-mosolygott rám.Egy kisebb csend után újra megszólalt.-Emlékszel mit mondtál még?
-Őőő mit?-kérdeztem vissza gyanakvóan
-Azt hogy szeretsz!-húzta nagy vigyorra a száját
-Ez nem igaz!-mondtam elpirulva
-De nem is számít mert én szeretlek!-mondta mosolyogva és megcsókolt.Oké lehet hogy érzek iránta valamit! Okééé, szeretem és kész!Még beszélgettem Abéval az erőmről,
de konkrétan fogalma sincs róla, hogy lehetséges.
Már régen vissza értünk, az ágyamon fekszem  írom a naplómat az utolsó oldalhoz értem és próbálom beszabályozni a betűket hogy kiférjek az oldalra.Belegondoltam,
hogy lassan egy év telt el mióta a kollégiumba jöttem.Akkor még nem tudtam, hogy ki is vagyok valójában.Mit tanultam egy év alatt megtanultam bízni az emberekben, és amit még mindig nehéz elhinni,  kiérdemeltem a halál ellenfelének címét is!

The End...

Remélem tetszett a történetem!

Üdv:Kata

16.fejezet

Túlságosan könnyű...

Ez túl könnyen ment...gondoltam mikor közeledtünk az osztállyal a kastély felé.De hogy is jutottunk el idáig? Hááát.... (Visszaemlékezés)
Mackkel estére beszéltük meg hogy találkozunk kint!El is érkezett az idő és elindultunk a suli felé.Megálltunk a vaskapu előtt egy pillanatra.
-Megváltozott...Az egész...-mondtam magam elé meredve
-Gyere!-fogta meg a kezem Mack.-Hátra megyünk és megbeszéljük a tervet.Én csak bólintottam. Hátra mentünk a hátsó bejárathoz .( azt a bejáratot csak
 nagyon kevesen ismerik)
-Akkor...Bemegyünk itt és a terv szerint végig megyünk.De honnan tudod hogy a pincében vannak?-kérdezte Mack felvont szemöldökkel
-jó.lehet hogy egy kicsit furán fog hangzani, de egyszer még az egész osztályt levitték oda hogy  megmutassák mi van oda lent...
-És?-kérdezte Mack nem nagyon értette.
-Amikor eljött hozzánk  Virág ugyan olyan szaga volt mint, konkrétan a pincének!-mondtam. Mack majdnem elröhögte magát.
-Na mindegy nézzük a tervet! -mondta mosolyogva
-oké!-kivettem egy gyűrött lapot a zsebemből.
-Lényegében átmegyünk a folyosón aztán az egyik diák szobán, aztán az ebédlőn és az igazgatóin a pincébe ahonnan kiszabadítjuk az egész sulit Dávid karmai közül!-mondtam egy levegővel.
-Pontosan, ja és tessék!-nyomott a kezembe egy zsebkést Mack.Én csak kérdőn néztem rá.
-Szükség lesz rá! Ha valaki megakar támadni, szerinted mit csinálsz?Itt nem elég   simán leütni,  le kell szúrnod őket Timi!-mondta
-(sóhaj) bólintottam.
-Akkor menjünk!-mondta.Az ajtó szerencsére nyitva volt, bementünk fura módon csönd volt, talán már túlságosan is...Beljebb mentünk nem volt senki.A régi padló nyikorgott a lassú lépteinktől.Még mindig senki...Már lassan a diák szoba közelébe értünk, még mindig semmi... A csönd majdnem felfalt belülről. Mi történik egyáltalán?Számítottak ránk?Vagy elmentek?Egy csapda  lenne ? Kést szorongattam a kezemben, a térdem remegett, legszívesebben kirohantam volna,de meghallottam Virág hangját. A pince felől jött ahogyan sejtettem.Bementünk az ebédlőbe.Senki....Már hallottam a kiabálásokat az ismerős hangokat, könny szökött a szemembe.A igazgatói szobába léptünk.Senki...Hogy lehet ez? Tudták hogy jövünk?De honnan? A falon megláttam egy kulcsot, a pincéé. Gyorsan leakasztottam, lementünk a pincébe, ott volt egy nagy ajtó. Kinyitottam a hangok elhalkultak hallottam a kérdéseket " Mi lehet ez?" Már megint itt vannak?" "Nem akarom hogy bántsanak...".Mack rám nézett ,megfogott egy pisztolyt.
-Biztos ami biztos!-suttogta. Kinyitottam az ajtót.Az egész osztályom ott volt.Virág és Emett gyorsan megöleltek.
-Sziasztok!-mondtam elcsukló hangon.Az egész osztály bámult engem, és egyszerre mindenki oda rohant hozzám és megölelt.
-Te vagy az én hősöm!-mondta Feri.
-Igen az enyém is!-mondta gyorsan Gábor
-Hiányoztatok!-mondtam még mindig sírva, újra láthatom őket.Egyszer csak egy  alak kelt fel a sarokból...Amikor megláttam az arcát zokogva borultam a karjaiba.
-É-én sajnálom ho-hogy nem ...tudtam e-előbb jönni...Annyira sajnálom....!-mondtam Andrásnak aki csak szorosan átölelt és annyit mondott:
-Jobbkor nem is jöhettél volna....-mondta - Kimentünk az épületből és elkezdtünk menni a kastély felé.Mindenkinek Adtunk egy szobát.Mondtam nekik hogy most aludjanak meg minden, majd holnap elmondják mi folyik itt... Egyszer csak megláttam a teraszon egy levelet...

Ui :Remélem tetszett!
Komizzatok! :)

Üdv:Kata

15.fejezet

Mi történik?

Tudom mit akart ezzel mondani Virág, pontosan tudom... Lassan vissza kecmeregtem Mack-hez és megmondtam neki hogy holnap megbeszéljük ezt az egészet, csak most had aludjak. Reggel felébredtem és valami nem volt rendben. Igen ez fogadott!

-Wáááááá-kiáltottam fel teljesen világ vége hangulatban. Szegény Macket lelöktem az ágyról.

-Ezt most mért kellett?-kérdezte Mack teljesen ledöbbenten.

-Szerinted?Úgy emlékszem átküldtelek tegnap a szobádba!

-Tudom.Csak visszajöttem!-mondta Mack a fején lévő dudort keresve.

-De miért??-kérdeztem

-Mert egyedül unalmas volt!-mondta apró mosollyal az arcán

-Hogy tisztázzuk, bejöttél tegnap a szobámba és befeküdtél   mellém? Mert nem volt más dolgod...

-Hááát-mondta vigyorogva

-Jó hagyjuk!-mondtam.Miután ezt a izgalmas beszélgetést  befejeztünk rátértünk a tárgyra. 

-Most mit csináljunk?Te érteted azt amit Virág mondott?-kérdeztem Mack-től eléggé feldúltan.

-Nem..."Senki sem az akinek gondolod"...Mit jelenthet ez?-kérdezte Mack talán legfőképpen magától.

-....-hallgattam. mindketten gondolkodtunk.

-Hé!-álltam fel hevesen.-Álljunk csak meg,Virág azért nem mondott ennél többet mert kínozták.Ugye?

-Igen?!-mondta bizonytalanul.Még nem jött rá mire gondolok.

-De ha nem lenne ott Dávid akkor elmondta volna!-mondtam.

-És!?-kérdezte.

-Még mindig nem jöttél rá? Ha kiszabadítjuk akkor mindent elmond! És nem bántják őt! Az egész osztályomat kiszabadítjuk!- mondtam -Mack egyszer csak közelebb jött.

-Biztos ezt akarod?-kérdezte nyugodtan miközben felfalt a szemeivel.

-Ennyivel tartozok nekik!-mondtam-Csak egy terv kell...

-Oké de akkor valami fantasztikus terv kell!-mondta és lassan távolodott.Én nem is tudom mi ütött belém.de  vissza húztam és megcsókoltam.

-.....-csendben néztem a szemébe.Mi a francot csináltam?

-Remélem ilyen máskor is lesz!-mondta Mack vigyorogva.Én csak tűz vörös fejjel ültem.

-Grrrrr....-morogtam magam elé.Végül mikor már eléggé mérges voltam rá.Elkezdtem cibálni a könyvtár felé. Lerajzoltam a sulit és azon agyaltunk hogy is lehetne viszonylag biztonságosan bejutni.könyvtárban, mire elkészült a terv! Azt biztosan tudtam hogy nem fogjuk olyan könnyen meg úszni mint gondolnánk!

Ui: Remélem tetszett ez a rész!

Köszi hogy elolvastad!

Komizzatok! :)))

Üdv: Kata

Emberek, díjat kaptam!!! :D


Fuuuu... Hát erre nem számítottam!Amikor Timi  küldte a linket, őszintén?Azt sem tudtam mi az! xD Először nem értettem semmit aztán úgy... 5 perc után leesett és ráfagyott a vigyor a képemre! :) De kezdjünk is neki!!!


Díj:
Liebster Blog Award

Szabályok:
1. Tedd ki a képet!
 2. Írd le, hogy kitől kaptad!
 3. Írj magadról 10 dolgot!
 4. Válaszolj 10 kérdésre!
 5. Tegyél fel 10 kérdést!

1.

2. Timea Járókától kaptam és nagyon köszönöm neki! Örök hála ! :D



3.
    3/1 Kedvenc színem?- c.sárga
    3/2 Kedvenc állatom?- kutya, elefánt, pingvin
    3/3 Kedvenc filmem? -sok! Talán a  Burok meg az emlékek őrzője!
     3/4 Mi van mindig nálam? -Szerencse nyaklánc!  
     3/5 Anime vagy manga ? -mindkettő!!! 
     3/6 Kedvenc anime sorozatom? -Naruto, InuYasha!!! 
     3/7  Mottóm: Mindenek van pozitív oldala,csak meg kell találnod!  
     3/8 Szoktam mangát animét rajzolni?- Igen... 
     3/9 Kedvenc könyv? -SZJG , Időfutár, London vámpírjai...És még egy csomó xD 

     3/10  Mi a kedvenc zeném?-  Unfieldtól a Nézzél magadba és az Április

4.

1. Tudod mi lesz ezután a blogodban?

-Igen tudom. Hamarosan vége lesz ugye, de mindent megterveztem! De arról biztosítok mindenkit hogy jó nagy csavar lesz a végén! ;)

2. Mikor kezdtél blogolni?

-Pontosan 2015.március 19. csütörtök! Bevallom puskáztam ezt nem tudom fejből! xp

3. Mi a kedvenc blogod?

-Hát azok amiket általában kommentálok! :)

4. Miért arról írsz amiről?

-Mert imádom a vámpírokat! :D És mert ez jutott éppen az eszembe! Igen az ihlet imád engem! xppp

5. Az anime nézést cikinek tartod? 

-Milyen kérdés ez??? Imádom az animéket! <3 Egyáltalán nem ciki!

6. Olvasol mangát?

-Őőőő most interneten olvasom a Narutot! :)

7.Az ihletet inkább az életből, más blogokból vagy bárhonnan merítesz?

-Igazából talán én a való életből kiszedek néhány szituációt, de legtöbbször a fantáziámra bízok mindent! Blogokból eszembe sem jut kopizni mert utálom ha valaki más ötletét ellopja! 

8.Hány centi vagy?

-Őőőőő...Ez nehéz kérdés! xD Talán 158 cm körül... :)

9.Sport cipő vagy tűsarkú?

-Én jobban szeretem a sportcipőt!

10.Hogy érintett meg ez a díj?

-Hát ahogy már feljebb említettem, baromira meglepődtem! :D És nem tudtam hogy az pontosan mi is! xp De végül csak sikerült kitalálnom! Azért lettem ettől a díjtól nagyon boldog mert régebben nagyon kemény és rossz kritikákat kaptam! (egy oldalon) és aztán abba hagytam egy kis időre, de aztán elkezdtem a  Védelembent és éreztem hogy ez a történet más mint amiket eddig írtam! Ezért is lettem nagyon boldog hogy megkaptam ezt a díjat ! :)

5.

1. Van házi állatod?

2.Melyik a kedvenc részed a történetedből?

3.Mi az a négy dolog amit elvinnél egy lakatlan szigetre?

4.Inkább szobanövény vagy, vagy természet őrült?

5.Gondoltad hogy adok neked díjat?

6. Hányadikos vagy?

7. Telefon vagy számítógép?

8.Tetszenek a kérdések?

9.Rajzolni vagy írni szeretsz jobban?

10. Mi késztetett arra hogy elkezd ezt a történetet?

Akinek én adok díjat:

Timea Járóka- Lili élete

Üdv: Kata

Sziasztok!

14.fejezet    Mack emlékei (Mack szemszögéből)


Mik az emlékeim?Így kérdeztem vissza amikor Timi megkérdezte hogy kerültem ide...Persze ez még régebben volt még amikor megismerkedtünk. De ne tereljünk mik az emlékeim?
Hogy is volt ez? Már elég régen volt, deee valami rémlik...A családomban az Apám volt vámpír Anyám nem.A testvérem Alex 3 évvel volt idősebb nálam.Igen ő vámpír volt.
És én naiv mennyire irigyeltem ezért...De mi, olyan irigyelni való azon hogy valaki vért iszik, embereket gyilkol...Mi? Még mindig ezeket a kérdéseket teszem fel
magamban. 10 éves voltam mikor ez megtörtént. De pár nappal előtte még ki is jelentettem vacsoránál hogy én vámpír akarok lenni.Óriási nagy hiba volt Apám olyan nagy
pofont adott hogy azt hittem elájulok.Anyám rémülten nézett rám és utána Apámra.Én sírva kuporogtam  a kemény fa padlón.Utána vettem észre hogy Apám megint közeleg
hozzám, vörös szeme izzott a dühtől... Félve becsuktam a szememet és vártam, nem történt semmi.Kinyitottam  és a testvérem Alexet láttam előttem ugyan úgy vöröslő
szemmel.Megvédett engem...Lassan mindenki lenyugodott, de nekem még mindig ugyan az a cél lebegett a szemem előtt. Vámpír akarok lenni!Ezt akartam.Na térjünk vissza
mikor is történt 10 éves voltam, kint játszottunk a bátyámmal az udvaron meleg nyári nap volt. Egyszer csak a bátyám meg kérdezte.
-Biztos ezt akarod?Boldogabb lennél vámpírként?-kérdezte rideg hangon
-Igen...-jelentettem ki magabiztosan
-Akkor megteszem.-mondta
-Mi?-kérdeztem.Miért akarja most meg megtenni?
-Mi előtt megkérdeznéd hogy miért...Azt a választ adom...hogy ...azt akarom hogy boldog légy.Ha vámpír akarsz lenni akkor megteszem!-Nem tudtam mit mondani ott termett
 és bele harapott a nyakamba.Éreztem ahogy megváltozok ez egy kimondhatatlan érzés egyben csodálatos másrészt szörnyű.Alex a szemembe nézett és mondani akart valamit,
de Apám kijött és a testvérem felé vette az irányt én Alex elé álltam és azt mondtam
-Én akartam!-ordítottam Apám képébe
-Takarodj!Ne is lássalak többé!Te nem vagy már a fiam!-mondta. Anyám zokogott a testvérem arcán legördült egy könnycsepp én csak rá mosolyogtam és azt mondtam
-Én ezt akartam!Nem a te hibád...-mondtam és eltűntem . Este lehetett már mikor bolyongtam az erdőben, a sötétségben.Vért akartam éreztem hogy elfogok ájulni,de akkor
megláttam valamit a távolból.Egy baromi nagy házat. Közelegtem,de nem értem el...Már csak is a sötétség foglya voltam!Felébredtem egy ágyban hevertem.Egy fickó volt
mellettem .
-Ne aggódj itt biztonságban vagy!Ez itt a Vámpírok kastélya.Légy üdvözölve!Most pihenj és kiálts ha valami baj van!-aztán elhúzott szóhoz sem jutottam öcsém!
Igen Ő Abe !Egy gonosz vámpír és én is az lettem vagyis a szemem alapján! Gondolkodtam, tudom jól hogy mért lett ennyire dühös az Apám, azért mert ő kényszerítve lett
vámpír, ő ezt nem akarta...De én igen...
Most hogy bele gondolok csak azért jó hogy vámpír lettem mert találkozhattam Timivel...Csakis ezért... Ez lenne az én múltam.Erre csak Timi megölelt.

Ui: Remélem tetszett! :D
Komizzatok...

Üdv:Kata

Senki sem az, akinek gondolom

13.fejezet   Senki sem az, akinek gondolom

Egy új nap...Gondoltam mikor kikecmeregtem az ágyamból. Gyorsan telt minden, talán túl gyorsan. Délután a szobámban beszélgettünk Mackkel
 amikor valami kopogást hallottam meg a teraszom irányából.Felkeltem az ágyamról és óvatosan közelítettem a zaj forrása felé. még gyorsan hátra néztem Mackre hogy
mit csináljak amikor ő megvonta a vállát .
-Kösz a segítséget!- sziszegtem a fogaim között.Oda léptem az ajtóhoz és elhúztam a függönyt.Egy lány állt az ajtóban,a ruhája szakadt és piszkos volt.Csak a vörös fürtjei voltak ismerősek.Még sokáig néztük egymást mikor már mindketten biztosak voltunk benne hogy jogunk van sírni. Virágnak, könnyek szöktek a szemébe ahogy nekem is.Gyorsan kinyitottam az üveg ajtót.
-V-virág?-kérdeztem elcsukló hangon.Virág csak bólogatott hevesen, valószínűleg azért mert ő már nem tudott beszélni a sírástól.Jó szorosan megöleltük egymást.Fogalmam sincs meddig voltunk így, de Mack már eléggé unhatta, így köhögött egyet aztán még egyet ameddig el nem eresztettük egymást.Mack felállt és gyorsan oda lépett hozzánk.
-Szia Mack vagyok!Timi pasija.-húzta vigyorra a száját.
-Ó nagyon örülök!Én Virág vagyok!-mondta Virág fülig érő mosollyal.Aztán rám kacsintott.Én csak gyilkos pillantással néztem a mellettem álló mosolygó fiút.
-Mit keresel itt?-tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Hááát ez hosszú.-mondta és leült a fotelba ,  mi is helyet foglaltunk.
-Oké mond a lényeget!-mondtam.
-Jó. Megszöktem a kollégiumból hogy elmondjak neked valamit.Egy nagyon fontos dolgot...-mondta.
Kérdőn néztem rá.
-Timi... nehéz ezt elmagyarázni,de talán úgy megérted ha azt mondom hogy senki se az, akinek gondolod...Többet nem mondhatok még ennél is jobban megbüntetnének.-Mutatott végig magán, ahogy most közelebbről végig mérem tényleg elég csúnya sebek vannak a kezén.
-Ki volt az?-kérdeztem és olyan választ kaptam amire nem számítottam, de nagyon nem... Dávid... hogy tehette ezt?És miért?
-Na mennem kell, ezt amit mondtam gondoljátok át.Mert nagyon fontos...Ha nem jöttök rá, akkor egy valakitől jöhettek rá...Csak is Dávid mondhatja el.-mondta keserűen
-Mack maradj itt ki kísérem én...-mondtam szomorúan
-Oké szia Virág!-mosolygott rá kedvesen Mack. Virág csak intett.Becsuktam az ajtót, és mélyen egymás szemébe néztünk.Virág törte meg a csendet.
-Hogy- hogy nem szöksz meg innen?-kérdezte azt a kérdést amire magam sem tudom a választ.
-Mert nem tudok...-mondtam a leghatározottabban.
-Vagy csak nem akarsz?-kérdezte kis mosollyal az arcán-Remélem még látlak még Timi, csak te tudod ezt az egészet rendbe tenni...Csakis te!-És eltűnt...

Üdv: Kata

Sziasztok!

Azért írom ezt a kis bejegyzést nektek, hogy megköszönjem a ... hogy is mondjam, a támogatást, a biztatást és az 1365 "Nézőt"! :D
Nagyon köszönöm nektek!Azt akartam még elmondani hogy hamarosan vége lesz a "Védelemben..." című történetemnek...Már  tudom a végét, de még nem biztos! szerintem 3-4 rész lesz még, de kitudja lehet hogy több vagy kevesebb! Abban biztosak lehettek hogy (szerintem) nagy durranás lesz a vége , mondjuk úgy hogy egy nagy csavar! :)Azt még elmondanám hogy ha vége lesz a törimnek akkor biztosan várható egy kis bónusz amit még nem mondanék el! ;) Ott nyugottan kérdezhettek és megválaszolom őket szívesen! :)


Üdv:Kata

12. fejezet    Szökés

Éjszakákat sírtam át miatta. Egy bunkó paraszt miatt akit nem tudok elfelejteni.Ezért is találtam ki a tervet, azt a bizonyos tervet.Elterveztem hogy mivel nincs itt Abe,
kiszökök éjszaka és találkozok Dáviddal.Eljött az idő amikor ki kellett szöknöm.Gyorsan kimásztam az ablakon, és leugrottam a nedves talajra, futottam ahogy csak tudtam.
Lassan de biztosan oda értem az iskolához.Egy bizonyos árny szaladt el mögöttem.És a fülembe suttogta.
-Gondoltam hogy eljössz.-mondta egy hang.Azonnal felismertem hogy ez Dávid az.Szembe fordultam vele, és úgy folytattam  a beszélgetést.
-Miért haragszol rám?-kérdeztem azonnal a lényegre térve.
-Szerintem azt te is tudod!-mondta felvont szemöldökkel.
-Azért mert elmentem vagy azért mert más fiúval ismerkedek?-tettem fel neki ezt a kérdést.
-Is is!-mondta, hosszú nagyon hosszú csönd.-Megtehetek valamit?-kérdezte
-Őőőő mi lenne az?-kérdeztem furán.A következő pillanatban meg is kaptam rá a választ. A fához nyomott és erőteljesen megcsókolt.Én elnyomtam magamtól, és azt kérdeztem magamban,
ki ő ? és mi történt a régi barátommal?Mack egyszer csak kijött a fa mögül és azt mondta:
-Szép volt haver, csak az az egyetlen gond hogy nem adtam rá engedélyt!- mondta olyan rideg hangnemmel hogy engem is kirázott a hideg.
-Hát most már mindegy mert mindketten mentek a sittre.-mondta. Nem is tudtam reagálni már hallottam a szirénákat.Láttam ahogy Macket megfogták hátulról és megpróbálták elhurcolni, de nem engedett.
Engem Dávid próbált  lefogni, de kiszedtem a karom a kezei közül és elég keményen orrba vágtam.Jól vérzett az orra az tény..Ő elkezdett hátrálni én pedig leütöttem azokat akik
Macket fogták. Elkezdtünk rohanni ahogy csak bírtunk, végül  leráztuk őket.A ház előtt álltunk és elkezdtünk beszélgetni.
-Na jó hogy is kerültél oda?-mondtam. Oké a beszélgetés szó túl erős...-Hmmm?
-Követtem a nyomokat mert észre vettem hogy eltűntél.-mondta vállat rándítva.Még ordibáltam vele egy kicsit, és leültem a lépcsőre.Mack fogta magát és leült mellém.
-Miért akarsz rám folyton vigyázni?-kérdeztem meredten bámulva az eget.
-Mert fontos vagy nekem, és nem akarlak elveszíteni...-mondta, mélyen a szemembe nézve.Beszélgettünk még egy darabig,  de lassan elnyomott az álom...


Ui: Remélem tetszett ez a rész! :)
Bocsánat ( sok bocsánat ) a késésért!

Üdv: Kata

11.fejezet  Új fiú

Reggel felébredtem, nem tudtam mit csináljak.De egyszer csak eszembe jutott valami "Hol van Abe?" kérdeztem legfőképpen magamtól.Elhatároztam hogy megkeresem Macket
és megkérdezem tőle.Bekopogtattam a szemben lévő szoba ajtaján.Mack hangja szólalt meg.
-Ki az?-kérdezte
-Timi.Bejöhetek?-kérdeztem türelmetlenül.
-Jaaa gyere!-mondta. Mack az ágyán kidőlve feküdt egy szál nadrágban.Én paprika vörös fejjel ültem le mellé az ágyra.De ezt Mack nagyon szórakoztatónak találta.
-Aranyos vagy amikor zavarba jössz!-mondta kuncogva.
-Szerinted ki nem jönne zavarba az én helyzetembe?-kérdeztem vöröslő fejjel.Mack erre csak röhögött.
-Na jó én keresek neked egy pólót!-mondtam, de a következő pillanatban Mack visszarántott és az ölébe huppantam.
-Ezt direkt csinálod ugye?-kérdeztem arcomra téve a kezem, hogy takarjam az arcomat.
-Háááát meglehet!-röhögött Mack azzal a tökéletes mosolyával.
-Na jó. azt akartam csak hogy nem láttad valahol Abet?-kérdetem még mindig az ölében ülve.Mack erre elgondolkozott, és így szólt.
-Most hogy mondod régen láttam már.Gyere megkérdezzük a cselédjét.-mondta Mack letéve magáról.Basszus ennek még cselédje is van gondoltam magamban. Gyorsan futottunk egy ajtóhoz.
Ami sokkal díszesebb volt mint a többi.Bekopogtunk és a következő pillanatban egy szemüveges szőke 18 éves fiú lépett ki rajta.

Jó alaposan végig mért, és a következő percben
a hátam mögött termet,hát persze hogy vámpír!Elkezdte piszkálni a hajam én erre pedig megfogtam a kezét és jó erősen megszorítottam.
-Nem ajánlom hogy ezt tovább csináld!- mondtam rideg hangon
-ÓÓ. Egy vámpír, valahonnan sejtettem...-mondta kuncogva.Tudom hogy értette. A szemem hát persze!
-Nyugi Timi!Te  pedig hagyd békén Zack!-mondta jól megnyomva a nevét, Mack.
-Miért te vagy a tulajdonosa?-kérdezte Zack.
-Igen képzeld!-mondta határozottan Mack.
-He?-kérdeztem. Hát ja értelmes vagyok.-Csak úgy közlöm nem egy kupa vagyok!-akadtam ki.
-Milyen kis harcias, ez tetszik!-mondta Zack átkarolva engem.Mack pedig ökölbe szorította a kezét.Óvatosan leszedtem magamról  a kezét, és szembe fordultam vele.
-Mit tudsz Aberől?Már elég régen nem láttuk!-mondtam gyanakodva
-Egy kisebb küldetésen...Pár nap múlva haza jön!-mondta Zack
-Oké csak ennyit akartunk viszlát!-mondtam gyorsan, és már mentem is volna el, de Zack visszahúzott magához és egy puszit nyomot az arcomra.Mack szikrákat szórt a szemével, Zackra.
Már sétáltunk fel az emeleten Mackkel amikor megszólalt.
-Neked bejön Zack?-kérdezte határozottan, de egyben félénken.
-Nem, nem jön be.-mondtam bujkáló mosollyal az arcomon.Mack oda hajolt hozzám és azt suttogta a fülembe hogy:
-Tud, hogy te csak is az enyém vagy.-mondta nyugodtan és magabiztosan. Én erre csak mosolyogtam és sóhajtottam...

Ui.: Remélem tetszett!

Komizzatok...

Üdv:Kata

10.fejezet  Fájdalom ami nem múlik el...

Már majd nem  utána szóltam, hogy mit képzel, de ez helyett csak elmosolyodtam amit nem tudtam mire vélni.
Lefeküdtem a puha ágyba, és elaludtam.Reggel a szemembe sütő nap keltett fel, megnéztem az időt 9:00...megpróbáltam felkelni, de nem ment.Annyira álmos voltam hogy
egyszerűen nem tudtam felkelni.Ezért azt tettem ami elsőre az eszembe jutott!Levetettem magam az ágyról.Ott feküdtem a földön egy fekete cica nadrágban és egy bő szabású
rock bandás pólóban.Na ja szép látványt nyújthattam...Egyszer csak meghallottam az ajtó nyitódását, Mack állt az ajtóban.Én gyorsan felültem kócos hajjal, belőle pedig kitört
a röhögés!Felpattantam a földről és kitoloncoltam a szobámból.Gyorsan felkaptam egy laza ruhát rendbe hoztam magam végül kimentem a Mackhez aki a falnak dőlve még mindig mosolygott.
-Minek nyitottál be a szobámba?-kérdeztem idegesen
-Hogy lehívjalak reggelizni!-mondta mosolyogva
-Argh...-mondtam-Na akkor megyünk?-kérdeztem duzzogva
-Aha mehetünk!-mondta szórakozottan.Meg reggeliztünk a teraszon.Nagyon sokat beszélgettünk.Igazából nem éreztem hiányt,mint amikor ide hoztak!Éppen egyedül ültem a teraszon,mert Mack elment
teáért, amikor egy személy állt meg előttem!Nem tudtam kivenni az alakját először, a szememet kiégető naptól.De rájöttem...Dávid állt előttem!1 hónap alatt sokat változott...Rövidebb
lett a haja. és izmosabb is lett!
-Szia-mondta dühösen
-Szia te itt?-kérdeztem elkerekedett szemekkel
-Igen itt!De látom feleslegesen jöttem jól elvoltál!-vágta rá gúnyos vigyorral
-Mi?-meredtem rá
-Avval a fiúval.-mondta még mindig gúnyosan.-Tudod mit én inkább megyek is...
-Dávid várj!-kiáltottam-Miért jöttél?-kérdeztem a sírással küszködve
-Hogy haza vigyelek.De te jól elvagy!-mondta haraggal a szemében
-Dávid te-te...-mondtam könnyező szemmel-NEM TUDSZ SEMMIT!!!-kiáltottam rá
-Hát jobb is így, tudod mit Timi?Inkább felejt el!-mondta annyi haraggal és gúnnyal a szemében hogy egy könnycsepp gurult le az arcomról, azt pedig követte a második
azt pedig a többi...Egy szóval megsiratott, az az ember akiről azt hittem sosem lenne rá képes.Vártam azt a pillanatot amikor azt mondja hogy csak vicc volt, és mind kettőnkből kitörik
a röhögés, de nem, nem jött el az a pillanat.Beállt a néma csend...Amikor megszólalt egy hang Mack hangja!
-Tudod haver nem szép dolog megsiratni egy lányt!-mondta fura aggodalommal a hangjában
-Neked ehhez mi közöd?-kérdezte Dávid olyan hangnemmel hogy még engem is kirázott a hideg!
-Mivel ő az én barátnő... barátom!-mondta Mack. Tudtam mit akart mondani, de mivel rám nézet és látta a szomorú tekintetemet, inkább helyesbített.
-Chh.-mondta Dávid gúnyosan.Már nagyon elegem lett belőle 1 hónap telt el...Hogy tud egy ember ennyire megváltozni ennyi idő alatt?-Na én elmegyek sziasztok!Remélem boldog leszel így Timi...
Ne számíts rá hogy vissza jövök még!- mondta és eltűnt.Térdre estem és kitört belőlem a zokogás, én csak azt vettem észre hogy Mack ölel át és azt suttogja a fülembe hogy:
-Ne sírj kérlek nem bírom hogy így látlak!-mondta.És álomba sírtam magam Mack karjában...

      

Ui: Remélem tetszett ez a fejezet! :D

Komizzatok... :D

Üdv: Kata

9.fejezet  Zene...

Elmentem vele... Nem azért mert ezt akartam, dehogy is!Csak is Dávidért csináltam mind ezt!Nem engedhettem 
hogy meghalljon.És ha ez az ára hát akkor legyen!
Bevallom féltem, nem is még félek!Nem tudom mire számítsak, megakar ölni?Vagy rosszat akar nekem?
Vagy netán fegyverként akar használni?Nem tudom...
Annyi minden zakatol a fejemben. Abe,András, Kollégium...Meg persze Virág és Dávid...
Most mitévő legyek?Ezen agyaltam amikor egyszer csak Abe nyitotta ki a kocsi ajtaját.
-Gyere!-ragadta meg a kezem fura kedvességgel.
-Megérkeztünk?-kérdeztem
-Ja -mondta. Na ja, bőbeszédű típus. Amikor kiszálltam a kocsiból egy óriási ház tárult a szemem elé.
-Húúú -mondtam  "értelmesen"
-Tetszik?-kérdezte megenyhülten
-Az nem kifejezés!-vágtam rá
-Örülök-mondta alig hallhatóan.-Megmutatom a szobádat.
-Oké-feleltem.Bevezetett egy baromi nagy szobába, amire először azt hittem hogy a nappali.
He-he hát nagyot tévedtem mert az az én szobám volt.
-Tessék ez lesz a te szobád!Na de most megyek dolgom van ha kell valami szólj!-mondta.
És semmit nem tudtam mondani mert már el is tűnt...Egy darabig  elfoglaltam magam,aztán megláttam a sarokban lévő kopott hangszert
-De gyönyörű...-mondtam.Hát ja, zene rajongó vagyok, annyira hogy képes voltam megtanulni gitározni is!
Pop és Rock jöhet bármikor!És kezembe vettem a hangszert.Játszottam azt a számot ami legelőször eszembe jutott...Nem figyeltem a külvilágra.Csak azt vettem észre 
hogy egy fiú áll az ajtóban. Nem láttam a fiú arcát a kapucni miatt, ami teljesen az arcába volt húzva.Azt az egy dolgot megtudtam állapítani hogy rossz fiú imidzse van!

-Mit keresel itt?És egyáltalán ki vagy?Tudod mit inkább menj ki!-mondtam teljesen lazán vagyis... inkább kételkedve.
-A nevem Mack, és nem megyek ki mert felébresztettél!-mondta
-Miért nem aludtál mélyebben?-kérdeztem szórakozottan
-Na legalább van valami stílusod!-mondta bókként
-Kösz, kimennél?-kérdeztem keserűen 
-Őőőő... Nem !-vágta rá-Mit játszol?-kérdezte szórakozottan, miközben lehuppant mellém.
-Úgysem ismered!-mondtam mert nem sokan szeretik ezt a számot
-Tegyél próbára!-mondta kapásból
-Hmm...Nem!-mondtam miközben felálltam az ágyról.De Mack egy hirtelen mozdulattal megfogta a pólóm és vissza rántott az ágyra
-Ugye nem hagysz békén ameddig nem játszom el?-kérdeztem reménykedve 
-De békén hagylak egy valamiért...-mondta vigyorogva
-Mi lenne az?-mondtam már félve a válaszától
-Egy csókért!-mondta vigyorogva.Abban a pillanatban rávágtam a fejére egy akkorát hogy azt hittem szét hasad a feje.És az ütés 
után rájöttem hogy ő nem más mint egy vámpír!
-Te vámpír vagy?-kapcsolt először ő. Ja lehet hogy rájött az ütés erejéből. He-he  hopsz!
-És te is vámpír vagy igaz?-kérdeztem kérdőre vonva a fiút
-Igen...Hogy hívnak?-kérdezte
-Clark Timi.-mondtam
-És pontosan hogy is kerültél ide?-kérdezte felvont szemöldökkel
-Abe hozott ide ne kérdezd hogy miért!-mondtam eltűnődve
-Aha...Na eljátszod a számot?Ezt megérdemlem azok után hogy búb nőtt a fejemen...De tényleg baromi erős vagy!-mondta röhögve és erre belőlem is ki tört a nevetés.
El kezdtem játszani a dalt és amikor még csak a kb. a második sornál tarthattam, döbbent arccal nézett rám
-Basszus ez a kedvenc számom!-mondta 
-Nekem is !-vigyorogtam .Sokat beszélgettünk még...Nagyon sok dolog közös bennünk.
-Na én mentem aludni!Jó éjt!-De mielőtt kiment volna gyorsan ott termett előttem, és sietősen MEGCSÓKOLT!Én meg ott álltam ledermedve...Egy kérdésem volt.Egyetlen egy...
MI VOLT EZ???

Ui: Remélem tetszett !
Komizzatok...
Ja, és  Boldog Húsvétott! :D

Üdv: Kata

8.fejezet  Vissza jövök, egyszer...

Neki rontottam a fiúnak, egyszerűen nem tudtam magamon uralkodni...Feltört belőlem a démon!
Kivicsorítottam a fogaimat és úgy rontottam neki.
-Állj már meg!Még nem hallt meg!-mondta Abe  lazán
-Akkor csinálj valamit mielőtt meghal!-ordítottam rá
-Hát nem is tudom...Meg éri ez nekem?-kérdezte gúnyos vigyorral a képén
-Mit akarsz?-kérdeztem még mindig idegesen
-Téged Timi!-vágta rá
-He?-Aha körülbelül ilyen értelmes lehettem
-Gyere velem és a csapatommal, és meggyógyítom a fiút!Ja és  csak úgy közlöm, csak én tudom megmenteni!-mondta
-Arra ne is számíts hogy elmegyek veled bárhová is!-mondtam.Egyszer csak ott termett előttem, és nagyon közel jött
-Szerintem gondolt át már a barátodat nézve pár perce maradt!-suttogta a fülembe
-Szemét,  erre ment ki az egész?-kérdeztem
-Nagyjából.-mondta.Ránéztem Dávidra aki egy késsel a hasában feküdt a nedves vizes talajon.
-Ha elmegyek veled akkor meggyógyítod?-kérdeztem félelemmel és idegességgel a hangomban
-Igen!-mondta lazán
-Jó! Gyógyítsd meg és mehetünk!-mondtam.Nem tudtam mást tenni nem hagyhattam hogy akit szeretek őőő.. vagyis a barátom  meghaljon! 
 Abe csinált valamit nem is tudom mit,
de Dávid szíve verni kezdett újra...Egy kicsi levelet hagytam ott neki.

És elmentem Abe-val. Tudtam hogy ez nem lesz jó így ezért találtam ki azt a bizonyos tervet!

Ui.:Remélem tetszett! 
Komizzatok... :D

Üdv: Kata

7.fejezet   A halál vagy a fájdalom

Teltek a hetek én egyre erősebb lettem.Dávid mindig kitartott mellettem biztatott, védett. Én bennem meg egyre erősebb lett az a fura érzés, amit nem tudtam hova tenni.
Végül eljött az a bizonyos nap...Aminek muszáj volt eljönnie.Feszülten, nem is, inkább rettegve ébredtem.Bevallom nem akartam ezt!Bárcsak át tudtam volna adni ezt a terhet
valakinek...Megnéztem az időt 7:00.
-De jó még korán is keltem!Milyen jó nap ez!-förmedtem rá leginkább a napra
-Neked is jó reggelt!-mondta Virág egy kicsit fél kómában
-Bocsi, felébresztettelek?-Hoppá...
-Inkább felriasztottál!-mondta komoly arccal.De tudtam hogy nem haragudott rám.
-De annyira izgulok...Vagy inkább félek.-mondtam miközben már a síró görcs kerülgetett.
-Figyelj tudom hogy képes vagy rá!Nem kell félned mind ott leszünk veled!-mondta határozottan.Én csak biccentettem mosolyt erőltetve az arcomra.Elmentünk suliba, és fogalmam
sincs mit csináltam egész nap...Nem figyeltem.De végül eljött az idő.András,Dávid,Virág és énnekem el kellett menni a helyszínre.Nem szóltunk egymáshoz mindenkinek meg
volt a véleménye...Sajnos az az ember akinek még mindig nem tudom a nevét ott volt már.
-Na kezdhetjük-húzta széles vigyorra a száját
-Elkezdhetjük, de előbb elmondanád a nevedet? Mert unom hogy állandóan a Mocsoknak kell hívjalak.-mondtam tetetett lazasággal.
-Jaaa, persze Abe!-mondta
-Na de jó.Mielőtt kinyírlak még a nevedet is megtudtam!-vágtam rá kapásból
-Látom van humorod!De csak úgy mondom hogy ők nem lehetnek itt!-mutatott a többieknek akik a fának dőlve vártak.-De ha annyira szeretnéd egy valaki maradhat-helyesbítette
-Jó, Dávid maradj itt...Virág , András elmennétek?Nem lesz semmi baj-küldtem feléjük egy biztató mosolyt
-Hát...-kezdte Abe de gyorsan közben vágtam
-Nem lesz semmi bajom max neki!-mutattam Abe felé.A többiek elmentek.
-Na, kezdhetjük!-mondtam
-Jó, mehet!-mondta.Kemény küzdelem volt.Állandóan neki mentünk a másiknak.De végül amikor már mindketten tele voltunk sebekkel, Abe csaláshoz folyamodott.Hirtelen Dávid előtt
termett és leszúrta...Tudtam jól hogyha valaki nem segít neki akkor meg fog halni.Én oda mentem Dávidhoz míg Abe lazán a fához támaszkodott.
-Te-te MEGÖLTED!!!-ordítottam rá teljesen ki kelve magamból.És tudtam jól most már nem tudom irányítani magam...

Ui.:Remélem tetszett ! :D
Komizzatok...

Üdv: Kata

6.fejezet  Fura érzés

Miközben készülődtem felhívtam Dávidot hogy jöjjön edzeni.Mire elkészültem, addig már András mellett ott állt Dávid is.
Mehetünk az erdőbe, ahol volt az a bizonyos edző hely.Azt hittem hogy semmi extra nincs ott...Hát, mint általában, nagyot tévedtem!Amikor
megláttam ámultam bámultam!Körülbelül úgy nézet ki mint egy kaland park!!! De komolyan!
-Hűűű..András ez elképesztő!-mondtam
-Áááá nem nagy dolog-mondta
-Kipróbálhatom?-mondtam körülbelül úgy mint egy öt éves
-Persze próbáld ki és utána jön az edzés!-mondta "szigorúan".Gyors futásban fel sprinteltem a fára.Át lendültem a köteleken stb...
-Oké kezdődjön az edzés!-mondta András.Hát én annyira kimerültem hogy...hogy kiterültem a földön.
-Na jó! Ennyi edzés mára elég lesz!Végén még el fogsz ájulni!-nevetett Dávid
-jóóó...Talán tényleg elég lesz ennyi edzés.-mondtam lihegve.A következő pillanatban András öntött rám galád ódon egy vödör vizet(!!!) amin a két fiú nagyon
 jól szórakozott!!!Amikor a bőrömhöz ért a jéghideg víz, akkorát sikítottam hogy szerintem egy körzet távolságban eltűntek az állatok a közelünkből!Kisöpörtem a
szememből a vizes fekete hajtincseket.Én megfogtam a mellettem lévő vízzel teli vödröt,és a fiukhoz fordultam.
-Azt ajánlom gyorsan fussatok mert nektek végetek!-kiáltottam.Azok ketten pedig összenéztek.
-Basszus végünk!-mondtam Dávid felismerve a helyzetet
-FUTÁS!!!-ordította el magát András.Én csak néztem a két idiótát ahogy elkezdenek futni ellenkező irányba.És elég rá érősen elkezdtem menni András nyomába.
Akit végül utol is értem jól le is öntöttem a hideg vízzel. De megérdemelte!Aztán elköszöntem Andrástól mert neki menni kellett haza.Én meg mondtam neki
hogy megkeresem Dávidot...
-Dávid gyere már elő hideg van!-kiabáltam reszketve
-És me fogsz ütni?-hangzott a válasz a szemben lévő fáról, ahol Dávid guggolt az egyik fönti fa ágról.
-Ha most lejössz akkor talán nem!-mondtam kapásból.A következő pillanatban Dávid pár centiméterről mosolygott le rám.Reflexből hátra ugrottam.
-Nagyon fázol?-kérdezte elég szórakozottan
-Mivel leöntöttek hideg vízzel..Elégé-vallottam be a nem is olyan nagy titkot
-Tessék!-nyújtotta felém a fekete dzsekijét
-Nem.Megfázol!-mondtam határozottan.De nem tudtam sokat tenni, mert a következő pillanatban Dávid a hátam mögött állt.És ráterítette a hátamra a dzsekijét. Na mondjuk úgy, hogy
körülbelül úgy néztem ki mint a Mars!A Mars ugye piros?Ja asszem...A kollégium előtt oda adtam a dzsekiét és elköszöntem tőle, és felbattyogtam a szobámba.Felfelé menet amikor eszembe jutott Dávid elkezdett forogni velem a világ... De mi lehet ez a fura érzés?

Ui:Remélem tetszett ! :D
Komizzatok...

Üdv:Kata 

5.fejezet     Most mi legyen?

Az iskolában ébredtem,az ágyamban feküdtem.Ezeket tudtam megállapítani először...Láttam magamon a kötést.És egyszerre minden
bevillant...Csak azt nem tudtam hogy kerültem ide!De rájöttem, hogy nem csak én vagyok a szobámban.
-Jól vagy?-kérdezte az alak az ablakban ülve
-Ja, és te?-kérdeztem Dávidot miközben felültem
-Hogy csinálhattad ezt?Majd nem meghaltál!-mondta egy kicsi kiakadva
-Ha nem csináltam volna akkor viszont te biztosan meghalsz!-emeltem fel a hangomat
-Biztos jól vagy?-kérdezte hogy más témára térjünk
-jól...Meddig aludtam?-kérdeztem miközben  a régi szobámban lévő naptárat kerestem.
-Tíz órát.Most vasárnap van.-segített ki
-Oké ezt meg kéne beszélnünk...Most mit csináljak, azt mondta hogy öt hét múlva találkozunk!-akadtam ki
-Nyugi! Nem lesz baj!Keresünk egy kiképzőt! Tudsz valakit?-kérdezte
-Őőőő...Meg van András!-kiáltottam feldobva.Aztán elmeséltem neki, hogy ki ő.
-Oké, hívd fel.-mondta Dávid nyugodtabban. Megkerestem a névjegyet és azon gondolkoztam, hogy is kezdjek bele...Pl: András most azonnal húzz ide? Nem, ez nem jó.
Úgy döntöttem maradok az átlagosnál.
-Szia András van egy kis baj!-mondtam .
-Ne is mond, elment az adás lemaradok a focimeccsről!-mondta felháborodva.
-Nekem ennél egy kicsit nagyobb a problémám...-mondtam.
-Na, mondjad!Ha tudsz ennél nagyobb problémát!-mondta még vidáman. Elmeséltem mi történt...Először kétségbe esett, aztán megpróbált megnyugtatni,
és végül azt felelte hogy mindjárt ott lesz.Na ja én azt hittem viccel! De nem, pár perc múlva ott kopogott az ajtónál...De tényleg!
-Jól vagy?-kérdezte lihegve
-Aha!-mondtam
-Oké ezt meg kell beszélnünk!-mondta.
-Ja, meg kéne! De először is ő itt Dávid.-mutattam be őket egymásnak.
-Szereted a focit?-kérdezte András.
-Igen-monda lazán Dávid.
-Akkor mi nagyon jóban leszünk!-mondta felvidulva András.
-Hahó itt vagyok!-mondtam röhögve.
-Na akkor térjünk a tárgyra.-mondta András.Megbeszéltük a dolgokat.Még egy hétig pihenek aztán 1 hónap van arra hogy kiképezzen...Addig meg haza megy,
és gondolkozik hogy mit is tanítson...Végül Virággal is beszélgettem.Nagyon jó volt, és ő úgy döntött, hogy csajos estét tart velem!
Ebből le lehet vonni a következtetést, hogy hulla fáradtak voltunk reggel...És nem is voltunk valami jó paszban . A suliban mindenki kérdezgette,hogy vagyok hát ja,
pletykás egy osztály!
Lassan letelt a hét.Dávid mindig hozta nekem a kaját.Amikor letelt a hét akkor másnap András állt reggel fél hatkor (!!!) az ajtómban! Na ja képzelhetitek milyen boldog voltam...
Ja és álmos...
-Na, kezdjük az edzést!-mondta feldobva András.Hát.. Hogy is mondjam? Körűbelül úgy néztem rá mint egy elmebetegre!Pizsamában, kócos hajjal és karikás szemmel néztem rá.
-András...Nálatok van óra???-mondtam talán egy kicsit túl idegesen.De ki ne lenne az ha felkeltik hajnalok, hajnalán?
-Naaaa! Nyugi van! Öltözz fel és spuri edzeni-mondta
-Jó' van! De még összeszedem Dávidot...-mondtam higgadtabban

Ui: Remélem tetszett! :)

Komizzatok...

Üdv:Kata

4. fejezet     Az ismeretlen



-Akkor már én is elmondhatom az én kis titkomat...-mondta rejtélyesen .
-Igen?-kérdeztem kíváncsian.
-Én egy tündér vagyok...Emett vérfarkas, Dávid vámpír, de ezt te is tudod...Ja és az egész osztály különleges képességű, de csak a mi osztályunk.
 Ne lepődj meg, ha holnap mindenki elkezd mesélni neked, hogy ki kicsoda.Mert eddig miattad nem beszélhettünk...Na jó éjt!
-Mi???-döbbentem le
-Ja, az egész osztálynak van valami ereje, de az igazgató azt mondta hogy ne sokkoljunk téged ezért ne beszéljük róla...Kíváncsi vagy kinek
mi?-kérdezte mosolyogva
-Igen!-vágtam rá
-Oké! Akkor Dávidot és Emettet tudod, engem is oké Feri dzsín, Gábor ugyan úgy dzsín ,Imre dzsín... Aztán Erik vámpír, Csaba ördög, Attila vérfarkas
Dorián és Balázs démonok és ennyi.Oké én kidőltem!-ahogy ezt ki mondta már aludt is!Így én is kidőltem... Szombat reggel volt így nem mentek suliba
(és haza sem mert csak évente mennek haza egy hónapra) tizenegy körül keltünk fel, és mentünk le reggelizni, de fura módon már nem adtak
reggelit fél tizenkettőkor, fura! Ezért vettünk az automatából kaját. A többi időt beszélgetéssel töltöttem, mindenkivel beszéltem és nagyon szimpatikusok
voltak, már hat óra volt amikor megbeszéltük Dáviddal hogy elmegyünk kajálni az erdőbe...Vadásztunk és mikor vissza felé tartottunk egyszer
csak egy vámpír fogta le Dávidot és engem. Dávidnak egy nagyot vertek a hasába, amitől a földre zuhant, engem meg elvittek, láttam ahogy Dávid feltápászkodik nehezen és megpróbál
futni,de össze esik. Engem bevittek egy háznak a pincéébe... És bedobtak a sarokba, én kivicsorítottam a fogaimat, de nem csináltak semmit, egyszer csak Dávid
áll előttem.
-Nem engedem hogy bántsátok!-mondta kivicsorítva a fogait...
-Nyugi kölyök, nem is őt fogjuk bántani...Hanem először téged!-mondta szórakozottan az egyik öltönyös férfi.
-Azt viszont én nem engedem!-mondtam miközben feltápászkodtam
-Hát kicsi lány ez nem leassz könnyű neked.Mert te fogod megölni a barátocskádat!-mondta az öltönyös férfi
-Ja persze! És hogyan?-mondtam már eléggé idegesen
-Nyugi majd azt mi megoldjuk.De először beszélgessünk!-mondta egy fiú...18 körüli lehetett, nem volt rajta öltöny, csak egy laza ruha.
Egyszóval úgy nézet ki mint egy átlagos fiú.De éreztem hogy több annál...És ez be is bizonyosodott!A fiú egyszer csak ott termett előttem!
-Nem emlékszel rám?-mondta gúnyos vigyora húzva a száját
-Bocsi, de idegesítő emberekre nem emlékszem!-mondtam megondolatlanúl. Hát ja eléggé megondolatlan voltam...A következő pillanatban a fiú a falhoz nyomott..
Dávid már elindult felénk, de lefogták az öltönyös emberek.A fiú oda hajolt a fülemhez és azt súgta bele:
-Nagyon megsértettél kicsi lány...Nem is emlékszel arra az emberre aki ezzé változtatott?-mondta gúnyos vigyorra húzva a száját.Megállt az ereimben a vér.
-T-Te voltál?-mondtam félve
-Igen, én voltam- mondta vigyorogva.
-És mit akarsz tőlem?-kérdeztem egy kicsit bátrabban.
-Tudod te!-mondta
-Tud-Tudni akarod mitől nem lettem gonosz?-kérdeztem alig hallhatóan
-Eltaláltad! De először el kell intézni a barátodat.-mondta Dávid felé fordulva .Viszont most én teremtem a fiú előtt.
-Ha azt hiszed hogy hagyom hogy bántsd, akkor nagyot tévedsz!-mondtam határozottan.
-Ki mondta hogy én fogom bántani?-mondta.Dávid akkor jött rá hogy mire is készül a fiú.
-Timi ne néz bele a szemébe!-mondta. De már késő volt már bele néztem...És a bábja lettem.Akkor jöttem rá hipnotizál!Az öltönyös fickók elengedték Dávidot.
-Timi fogd meg a kést! És öld meg a fiút!-mondta  a átváltoztatóm.
-Dávid FUSS!-mondtam miközben a késsel a kezemben közelítettem hozzá.De Dávidot lefogták az öltönyös fickók már megint.Már Dávid előtt álltam...
-Timi öld meg!-kiáltotta a fiú.A könnyek legördültek az arcomon...És azt mondogattam magamban elég erős vagy hogy ellenállj!
-Timi ellen tudsz állni!-kiáltotta Dávid amikor már emeltem fel a kést...De már késő volt  a kést már meglendítettem...De amikor Dávid szívéhez ért volna, akkor megszorítottam
a kést és a hasamba szúrtam.Összeestem, éreztem hogy a vér lefolyik a kezemről a hideg nedves talajra...A könnyeim csak folytak már alig láttam tőlük.De kitudtam venni még azt
a bizonyos alakot.
-Egyet jegyezz meg te mocsok, engem te soha nem fogsz megtörni!!!-kiáltottam kikelve magamból.
-Francba, túl erős...-mondta a fiú-Kicsi lány te nem is tudod mekkora erő lakozik benned!Öt hét múlva, Péntek tizenháromkor megküzdesz velem...És meglátjuk ki az erősebb!Na, fiúk menjünk!-
kiáltotta.És ekkor ájultam el...

Ui:Komizzatok!
Ja, és bocsi a helyesírásért! :D

Üdv: Kata

3. fejezet     Félelem


Virággal mentünk le az kajáldába... Egész jól nézett ki és jó kajákat adnak, oda jött hozzánk Dávid.
-Szia Virág,szia Timi mit csináltok?-érdeklődött
-Jöttünk vacsorázni-feleltem de közben a szememmel a kígyózó sort pásztáztam.
-Hát, itt egy hamar nem kaptok kaját, szerintem mennyetek az automatához!-mondta egy idegen fiú aki éppen engem méregetett.
-Timi ő itt Emett.-mutatta be Dávid
-Szia-nyújtotta a kezét Emett.
-Szia- mondtam és megráztam a kezét.
Elmentünk az automatához Virággal.Én vettem pár csokit, Virág meg italokat ,így mentünk fel a szobánkba a fiúkkal.
Az ajtó előtt  váltottunk még pár szót, de utána bementünk.Utána csak mondtuk a magunkét és nem csak Virág,hanem én is.Aztán kidőltünk...
Reggel kemény hét órakor keltett fel Virág.Megismertem sok diákot, és tanárt.Tizenketten vagyunk az osztályban.
 Mi ketten Virággal és a tíz fiú, a neveket nem tudom de van ugye Dávid és Emett...  Két emós,három őrült( jó értelemben) és három
kocka...Végre véget ért a nap és szabd idő volt Virággal kint felültünk a korlátra és napoztunk( nem, nem tesz bennem kárt a nap).
Amikor elkezdtünk beszélgetni, egyszer csak felült mellém valaki. A naptól  nem tudtam kivenni az arcát, de utána rájöttem hogy Dávid az
-Mit csinálsz?- kérdeztem elég furán.
-Napozok-vonta fel a szemöldökét
-Jó- vontam meg a vállam.Elkezdtünk beszélgetni Virággal és csak úgy repült az idő! Dávid meg egész végig ott ült, mellettem... Mintha csak figyelni akarna engem
Aztán lassan besötétedett, Virág bealudt én ébren voltam és éhesség tört rám... de nem emberi kajára.Ezért úgy gondoltam hogy kimegyek az
erdőben és keresek valami állatott.Hát ez nehezebb volt mint amilyennek képzeltem. Mert ott volt az az óriási vas kapu.Na igen, és ott van a kamera.
Ezért gyors futásban(én így nevezem a vámpír futást)elsprinteltem a kamera előtt,  átugrottam a kaput.És elkezdtem rohanni az erdő felé.
Vadászat sikeres volt...De akkor megláttam egy árnyat, ami utána elsuhant.
-VÁMPÍR!-suttogtam magam elé nézve.Lehet hogy hülyeség volt, de az árnyék után mentem... A szélsebes futásban már eléggé elfáradtam.És akkor,
megláttam. Még a maradék erőmmel rávetettem magam és azonnal megismertem kék szem párt... Leszálltam róla és döbbenten néztem rá.
-Te vámpír vagy?- kérdeztem döbbenten.
-Ja!-mondta, mint hogyha ez tök természetes lenne.
-És ezt ennyire természetesen mondod?- akadtam ki.
-És te vámpír vagy?- kérdezte Dávid bujkáló mosollyal.
-Ja!- mondtam. És egyszerre röhögtünk el magunkat.Ez annyira nevetséges volt , a lényeg az, hogy kiderült  Dávid vámpír és én is. De a lényeg,
csak most jött...
-Na, azt hiszem itt az ideje hogy elmondjam az igazat...- mondta egy kicsit félve.Hát elmondta nem lettem mérges nem lettem kiakadva csak féltem mert azt mondta hogy:
Ugye egy gonosz vámpír harapott meg, és kiderült, hogy akit megharap az is gonosz lesz de én nem lettem gonosz, és az a vámpír figyelt engem
hogy mikor változok gonosszá, de nem változtam át. És ez felkeltette az érdeklődését... Mert ez nem lehetne lehetséges,és az is kiderült amitől
kisebb sokk hatást kaptam, hogy elakar kapni, hogy kiderítse  ez hogy lehetséges... Ja és még valami Dávid nem véletlen volt mindig mellettem ő volt az "őrzőm",
vagyis ő védett meg a veszélytől. Mert képzettebb mint én ...
-Óóó...és akkor ő bármikor megtámadhat?- estem kétségbe. És akkor olyan történt amire nem gondoltam volna...Dávid magához húzott és szorosan
magához ölelt.Így álltunk pár percig míg el nem engedett és a szemembe nézett.
-Nem hagyom hogy hozzád nyúljon...-mondta magabiztosan
Aztán már a szobámban voltam és Virággal találtam szembe magam, ő mosolyogva megkérdezte:
-Tényleg vámpír vagy?



Ui: Remélem jó lett ez a rész... :)
Komizzatok! :D

Üdv: Kata