10.fejezet  Fájdalom ami nem múlik el...

Már majd nem  utána szóltam, hogy mit képzel, de ez helyett csak elmosolyodtam amit nem tudtam mire vélni.
Lefeküdtem a puha ágyba, és elaludtam.Reggel a szemembe sütő nap keltett fel, megnéztem az időt 9:00...megpróbáltam felkelni, de nem ment.Annyira álmos voltam hogy
egyszerűen nem tudtam felkelni.Ezért azt tettem ami elsőre az eszembe jutott!Levetettem magam az ágyról.Ott feküdtem a földön egy fekete cica nadrágban és egy bő szabású
rock bandás pólóban.Na ja szép látványt nyújthattam...Egyszer csak meghallottam az ajtó nyitódását, Mack állt az ajtóban.Én gyorsan felültem kócos hajjal, belőle pedig kitört
a röhögés!Felpattantam a földről és kitoloncoltam a szobámból.Gyorsan felkaptam egy laza ruhát rendbe hoztam magam végül kimentem a Mackhez aki a falnak dőlve még mindig mosolygott.
-Minek nyitottál be a szobámba?-kérdeztem idegesen
-Hogy lehívjalak reggelizni!-mondta mosolyogva
-Argh...-mondtam-Na akkor megyünk?-kérdeztem duzzogva
-Aha mehetünk!-mondta szórakozottan.Meg reggeliztünk a teraszon.Nagyon sokat beszélgettünk.Igazából nem éreztem hiányt,mint amikor ide hoztak!Éppen egyedül ültem a teraszon,mert Mack elment
teáért, amikor egy személy állt meg előttem!Nem tudtam kivenni az alakját először, a szememet kiégető naptól.De rájöttem...Dávid állt előttem!1 hónap alatt sokat változott...Rövidebb
lett a haja. és izmosabb is lett!
-Szia-mondta dühösen
-Szia te itt?-kérdeztem elkerekedett szemekkel
-Igen itt!De látom feleslegesen jöttem jól elvoltál!-vágta rá gúnyos vigyorral
-Mi?-meredtem rá
-Avval a fiúval.-mondta még mindig gúnyosan.-Tudod mit én inkább megyek is...
-Dávid várj!-kiáltottam-Miért jöttél?-kérdeztem a sírással küszködve
-Hogy haza vigyelek.De te jól elvagy!-mondta haraggal a szemében
-Dávid te-te...-mondtam könnyező szemmel-NEM TUDSZ SEMMIT!!!-kiáltottam rá
-Hát jobb is így, tudod mit Timi?Inkább felejt el!-mondta annyi haraggal és gúnnyal a szemében hogy egy könnycsepp gurult le az arcomról, azt pedig követte a második
azt pedig a többi...Egy szóval megsiratott, az az ember akiről azt hittem sosem lenne rá képes.Vártam azt a pillanatot amikor azt mondja hogy csak vicc volt, és mind kettőnkből kitörik
a röhögés, de nem, nem jött el az a pillanat.Beállt a néma csend...Amikor megszólalt egy hang Mack hangja!
-Tudod haver nem szép dolog megsiratni egy lányt!-mondta fura aggodalommal a hangjában
-Neked ehhez mi közöd?-kérdezte Dávid olyan hangnemmel hogy még engem is kirázott a hideg!
-Mivel ő az én barátnő... barátom!-mondta Mack. Tudtam mit akart mondani, de mivel rám nézet és látta a szomorú tekintetemet, inkább helyesbített.
-Chh.-mondta Dávid gúnyosan.Már nagyon elegem lett belőle 1 hónap telt el...Hogy tud egy ember ennyire megváltozni ennyi idő alatt?-Na én elmegyek sziasztok!Remélem boldog leszel így Timi...
Ne számíts rá hogy vissza jövök még!- mondta és eltűnt.Térdre estem és kitört belőlem a zokogás, én csak azt vettem észre hogy Mack ölel át és azt suttogja a fülembe hogy:
-Ne sírj kérlek nem bírom hogy így látlak!-mondta.És álomba sírtam magam Mack karjában...

      

Ui: Remélem tetszett ez a fejezet! :D

Komizzatok... :D

Üdv: Kata

9.fejezet  Zene...

Elmentem vele... Nem azért mert ezt akartam, dehogy is!Csak is Dávidért csináltam mind ezt!Nem engedhettem 
hogy meghalljon.És ha ez az ára hát akkor legyen!
Bevallom féltem, nem is még félek!Nem tudom mire számítsak, megakar ölni?Vagy rosszat akar nekem?
Vagy netán fegyverként akar használni?Nem tudom...
Annyi minden zakatol a fejemben. Abe,András, Kollégium...Meg persze Virág és Dávid...
Most mitévő legyek?Ezen agyaltam amikor egyszer csak Abe nyitotta ki a kocsi ajtaját.
-Gyere!-ragadta meg a kezem fura kedvességgel.
-Megérkeztünk?-kérdeztem
-Ja -mondta. Na ja, bőbeszédű típus. Amikor kiszálltam a kocsiból egy óriási ház tárult a szemem elé.
-Húúú -mondtam  "értelmesen"
-Tetszik?-kérdezte megenyhülten
-Az nem kifejezés!-vágtam rá
-Örülök-mondta alig hallhatóan.-Megmutatom a szobádat.
-Oké-feleltem.Bevezetett egy baromi nagy szobába, amire először azt hittem hogy a nappali.
He-he hát nagyot tévedtem mert az az én szobám volt.
-Tessék ez lesz a te szobád!Na de most megyek dolgom van ha kell valami szólj!-mondta.
És semmit nem tudtam mondani mert már el is tűnt...Egy darabig  elfoglaltam magam,aztán megláttam a sarokban lévő kopott hangszert
-De gyönyörű...-mondtam.Hát ja, zene rajongó vagyok, annyira hogy képes voltam megtanulni gitározni is!
Pop és Rock jöhet bármikor!És kezembe vettem a hangszert.Játszottam azt a számot ami legelőször eszembe jutott...Nem figyeltem a külvilágra.Csak azt vettem észre 
hogy egy fiú áll az ajtóban. Nem láttam a fiú arcát a kapucni miatt, ami teljesen az arcába volt húzva.Azt az egy dolgot megtudtam állapítani hogy rossz fiú imidzse van!

-Mit keresel itt?És egyáltalán ki vagy?Tudod mit inkább menj ki!-mondtam teljesen lazán vagyis... inkább kételkedve.
-A nevem Mack, és nem megyek ki mert felébresztettél!-mondta
-Miért nem aludtál mélyebben?-kérdeztem szórakozottan
-Na legalább van valami stílusod!-mondta bókként
-Kösz, kimennél?-kérdeztem keserűen 
-Őőőő... Nem !-vágta rá-Mit játszol?-kérdezte szórakozottan, miközben lehuppant mellém.
-Úgysem ismered!-mondtam mert nem sokan szeretik ezt a számot
-Tegyél próbára!-mondta kapásból
-Hmm...Nem!-mondtam miközben felálltam az ágyról.De Mack egy hirtelen mozdulattal megfogta a pólóm és vissza rántott az ágyra
-Ugye nem hagysz békén ameddig nem játszom el?-kérdeztem reménykedve 
-De békén hagylak egy valamiért...-mondta vigyorogva
-Mi lenne az?-mondtam már félve a válaszától
-Egy csókért!-mondta vigyorogva.Abban a pillanatban rávágtam a fejére egy akkorát hogy azt hittem szét hasad a feje.És az ütés 
után rájöttem hogy ő nem más mint egy vámpír!
-Te vámpír vagy?-kapcsolt először ő. Ja lehet hogy rájött az ütés erejéből. He-he  hopsz!
-És te is vámpír vagy igaz?-kérdeztem kérdőre vonva a fiút
-Igen...Hogy hívnak?-kérdezte
-Clark Timi.-mondtam
-És pontosan hogy is kerültél ide?-kérdezte felvont szemöldökkel
-Abe hozott ide ne kérdezd hogy miért!-mondtam eltűnődve
-Aha...Na eljátszod a számot?Ezt megérdemlem azok után hogy búb nőtt a fejemen...De tényleg baromi erős vagy!-mondta röhögve és erre belőlem is ki tört a nevetés.
El kezdtem játszani a dalt és amikor még csak a kb. a második sornál tarthattam, döbbent arccal nézett rám
-Basszus ez a kedvenc számom!-mondta 
-Nekem is !-vigyorogtam .Sokat beszélgettünk még...Nagyon sok dolog közös bennünk.
-Na én mentem aludni!Jó éjt!-De mielőtt kiment volna gyorsan ott termett előttem, és sietősen MEGCSÓKOLT!Én meg ott álltam ledermedve...Egy kérdésem volt.Egyetlen egy...
MI VOLT EZ???

Ui: Remélem tetszett !
Komizzatok...
Ja, és  Boldog Húsvétott! :D

Üdv: Kata

8.fejezet  Vissza jövök, egyszer...

Neki rontottam a fiúnak, egyszerűen nem tudtam magamon uralkodni...Feltört belőlem a démon!
Kivicsorítottam a fogaimat és úgy rontottam neki.
-Állj már meg!Még nem hallt meg!-mondta Abe  lazán
-Akkor csinálj valamit mielőtt meghal!-ordítottam rá
-Hát nem is tudom...Meg éri ez nekem?-kérdezte gúnyos vigyorral a képén
-Mit akarsz?-kérdeztem még mindig idegesen
-Téged Timi!-vágta rá
-He?-Aha körülbelül ilyen értelmes lehettem
-Gyere velem és a csapatommal, és meggyógyítom a fiút!Ja és  csak úgy közlöm, csak én tudom megmenteni!-mondta
-Arra ne is számíts hogy elmegyek veled bárhová is!-mondtam.Egyszer csak ott termett előttem, és nagyon közel jött
-Szerintem gondolt át már a barátodat nézve pár perce maradt!-suttogta a fülembe
-Szemét,  erre ment ki az egész?-kérdeztem
-Nagyjából.-mondta.Ránéztem Dávidra aki egy késsel a hasában feküdt a nedves vizes talajon.
-Ha elmegyek veled akkor meggyógyítod?-kérdeztem félelemmel és idegességgel a hangomban
-Igen!-mondta lazán
-Jó! Gyógyítsd meg és mehetünk!-mondtam.Nem tudtam mást tenni nem hagyhattam hogy akit szeretek őőő.. vagyis a barátom  meghaljon! 
 Abe csinált valamit nem is tudom mit,
de Dávid szíve verni kezdett újra...Egy kicsi levelet hagytam ott neki.

És elmentem Abe-val. Tudtam hogy ez nem lesz jó így ezért találtam ki azt a bizonyos tervet!

Ui.:Remélem tetszett! 
Komizzatok... :D

Üdv: Kata

7.fejezet   A halál vagy a fájdalom

Teltek a hetek én egyre erősebb lettem.Dávid mindig kitartott mellettem biztatott, védett. Én bennem meg egyre erősebb lett az a fura érzés, amit nem tudtam hova tenni.
Végül eljött az a bizonyos nap...Aminek muszáj volt eljönnie.Feszülten, nem is, inkább rettegve ébredtem.Bevallom nem akartam ezt!Bárcsak át tudtam volna adni ezt a terhet
valakinek...Megnéztem az időt 7:00.
-De jó még korán is keltem!Milyen jó nap ez!-förmedtem rá leginkább a napra
-Neked is jó reggelt!-mondta Virág egy kicsit fél kómában
-Bocsi, felébresztettelek?-Hoppá...
-Inkább felriasztottál!-mondta komoly arccal.De tudtam hogy nem haragudott rám.
-De annyira izgulok...Vagy inkább félek.-mondtam miközben már a síró görcs kerülgetett.
-Figyelj tudom hogy képes vagy rá!Nem kell félned mind ott leszünk veled!-mondta határozottan.Én csak biccentettem mosolyt erőltetve az arcomra.Elmentünk suliba, és fogalmam
sincs mit csináltam egész nap...Nem figyeltem.De végül eljött az idő.András,Dávid,Virág és énnekem el kellett menni a helyszínre.Nem szóltunk egymáshoz mindenkinek meg
volt a véleménye...Sajnos az az ember akinek még mindig nem tudom a nevét ott volt már.
-Na kezdhetjük-húzta széles vigyorra a száját
-Elkezdhetjük, de előbb elmondanád a nevedet? Mert unom hogy állandóan a Mocsoknak kell hívjalak.-mondtam tetetett lazasággal.
-Jaaa, persze Abe!-mondta
-Na de jó.Mielőtt kinyírlak még a nevedet is megtudtam!-vágtam rá kapásból
-Látom van humorod!De csak úgy mondom hogy ők nem lehetnek itt!-mutatott a többieknek akik a fának dőlve vártak.-De ha annyira szeretnéd egy valaki maradhat-helyesbítette
-Jó, Dávid maradj itt...Virág , András elmennétek?Nem lesz semmi baj-küldtem feléjük egy biztató mosolyt
-Hát...-kezdte Abe de gyorsan közben vágtam
-Nem lesz semmi bajom max neki!-mutattam Abe felé.A többiek elmentek.
-Na, kezdhetjük!-mondtam
-Jó, mehet!-mondta.Kemény küzdelem volt.Állandóan neki mentünk a másiknak.De végül amikor már mindketten tele voltunk sebekkel, Abe csaláshoz folyamodott.Hirtelen Dávid előtt
termett és leszúrta...Tudtam jól hogyha valaki nem segít neki akkor meg fog halni.Én oda mentem Dávidhoz míg Abe lazán a fához támaszkodott.
-Te-te MEGÖLTED!!!-ordítottam rá teljesen ki kelve magamból.És tudtam jól most már nem tudom irányítani magam...

Ui.:Remélem tetszett ! :D
Komizzatok...

Üdv: Kata