12. fejezet    Szökés

Éjszakákat sírtam át miatta. Egy bunkó paraszt miatt akit nem tudok elfelejteni.Ezért is találtam ki a tervet, azt a bizonyos tervet.Elterveztem hogy mivel nincs itt Abe,
kiszökök éjszaka és találkozok Dáviddal.Eljött az idő amikor ki kellett szöknöm.Gyorsan kimásztam az ablakon, és leugrottam a nedves talajra, futottam ahogy csak tudtam.
Lassan de biztosan oda értem az iskolához.Egy bizonyos árny szaladt el mögöttem.És a fülembe suttogta.
-Gondoltam hogy eljössz.-mondta egy hang.Azonnal felismertem hogy ez Dávid az.Szembe fordultam vele, és úgy folytattam  a beszélgetést.
-Miért haragszol rám?-kérdeztem azonnal a lényegre térve.
-Szerintem azt te is tudod!-mondta felvont szemöldökkel.
-Azért mert elmentem vagy azért mert más fiúval ismerkedek?-tettem fel neki ezt a kérdést.
-Is is!-mondta, hosszú nagyon hosszú csönd.-Megtehetek valamit?-kérdezte
-Őőőő mi lenne az?-kérdeztem furán.A következő pillanatban meg is kaptam rá a választ. A fához nyomott és erőteljesen megcsókolt.Én elnyomtam magamtól, és azt kérdeztem magamban,
ki ő ? és mi történt a régi barátommal?Mack egyszer csak kijött a fa mögül és azt mondta:
-Szép volt haver, csak az az egyetlen gond hogy nem adtam rá engedélyt!- mondta olyan rideg hangnemmel hogy engem is kirázott a hideg.
-Hát most már mindegy mert mindketten mentek a sittre.-mondta. Nem is tudtam reagálni már hallottam a szirénákat.Láttam ahogy Macket megfogták hátulról és megpróbálták elhurcolni, de nem engedett.
Engem Dávid próbált  lefogni, de kiszedtem a karom a kezei közül és elég keményen orrba vágtam.Jól vérzett az orra az tény..Ő elkezdett hátrálni én pedig leütöttem azokat akik
Macket fogták. Elkezdtünk rohanni ahogy csak bírtunk, végül  leráztuk őket.A ház előtt álltunk és elkezdtünk beszélgetni.
-Na jó hogy is kerültél oda?-mondtam. Oké a beszélgetés szó túl erős...-Hmmm?
-Követtem a nyomokat mert észre vettem hogy eltűntél.-mondta vállat rándítva.Még ordibáltam vele egy kicsit, és leültem a lépcsőre.Mack fogta magát és leült mellém.
-Miért akarsz rám folyton vigyázni?-kérdeztem meredten bámulva az eget.
-Mert fontos vagy nekem, és nem akarlak elveszíteni...-mondta, mélyen a szemembe nézve.Beszélgettünk még egy darabig,  de lassan elnyomott az álom...


Ui: Remélem tetszett ez a rész! :)
Bocsánat ( sok bocsánat ) a késésért!

Üdv: Kata

11.fejezet  Új fiú

Reggel felébredtem, nem tudtam mit csináljak.De egyszer csak eszembe jutott valami "Hol van Abe?" kérdeztem legfőképpen magamtól.Elhatároztam hogy megkeresem Macket
és megkérdezem tőle.Bekopogtattam a szemben lévő szoba ajtaján.Mack hangja szólalt meg.
-Ki az?-kérdezte
-Timi.Bejöhetek?-kérdeztem türelmetlenül.
-Jaaa gyere!-mondta. Mack az ágyán kidőlve feküdt egy szál nadrágban.Én paprika vörös fejjel ültem le mellé az ágyra.De ezt Mack nagyon szórakoztatónak találta.
-Aranyos vagy amikor zavarba jössz!-mondta kuncogva.
-Szerinted ki nem jönne zavarba az én helyzetembe?-kérdeztem vöröslő fejjel.Mack erre csak röhögött.
-Na jó én keresek neked egy pólót!-mondtam, de a következő pillanatban Mack visszarántott és az ölébe huppantam.
-Ezt direkt csinálod ugye?-kérdeztem arcomra téve a kezem, hogy takarjam az arcomat.
-Háááát meglehet!-röhögött Mack azzal a tökéletes mosolyával.
-Na jó. azt akartam csak hogy nem láttad valahol Abet?-kérdetem még mindig az ölében ülve.Mack erre elgondolkozott, és így szólt.
-Most hogy mondod régen láttam már.Gyere megkérdezzük a cselédjét.-mondta Mack letéve magáról.Basszus ennek még cselédje is van gondoltam magamban. Gyorsan futottunk egy ajtóhoz.
Ami sokkal díszesebb volt mint a többi.Bekopogtunk és a következő pillanatban egy szemüveges szőke 18 éves fiú lépett ki rajta.

Jó alaposan végig mért, és a következő percben
a hátam mögött termet,hát persze hogy vámpír!Elkezdte piszkálni a hajam én erre pedig megfogtam a kezét és jó erősen megszorítottam.
-Nem ajánlom hogy ezt tovább csináld!- mondtam rideg hangon
-ÓÓ. Egy vámpír, valahonnan sejtettem...-mondta kuncogva.Tudom hogy értette. A szemem hát persze!
-Nyugi Timi!Te  pedig hagyd békén Zack!-mondta jól megnyomva a nevét, Mack.
-Miért te vagy a tulajdonosa?-kérdezte Zack.
-Igen képzeld!-mondta határozottan Mack.
-He?-kérdeztem. Hát ja értelmes vagyok.-Csak úgy közlöm nem egy kupa vagyok!-akadtam ki.
-Milyen kis harcias, ez tetszik!-mondta Zack átkarolva engem.Mack pedig ökölbe szorította a kezét.Óvatosan leszedtem magamról  a kezét, és szembe fordultam vele.
-Mit tudsz Aberől?Már elég régen nem láttuk!-mondtam gyanakodva
-Egy kisebb küldetésen...Pár nap múlva haza jön!-mondta Zack
-Oké csak ennyit akartunk viszlát!-mondtam gyorsan, és már mentem is volna el, de Zack visszahúzott magához és egy puszit nyomot az arcomra.Mack szikrákat szórt a szemével, Zackra.
Már sétáltunk fel az emeleten Mackkel amikor megszólalt.
-Neked bejön Zack?-kérdezte határozottan, de egyben félénken.
-Nem, nem jön be.-mondtam bujkáló mosollyal az arcomon.Mack oda hajolt hozzám és azt suttogta a fülembe hogy:
-Tud, hogy te csak is az enyém vagy.-mondta nyugodtan és magabiztosan. Én erre csak mosolyogtam és sóhajtottam...

Ui.: Remélem tetszett!

Komizzatok...

Üdv:Kata