7.fejezet   A halál vagy a fájdalom

Teltek a hetek én egyre erősebb lettem.Dávid mindig kitartott mellettem biztatott, védett. Én bennem meg egyre erősebb lett az a fura érzés, amit nem tudtam hova tenni.
Végül eljött az a bizonyos nap...Aminek muszáj volt eljönnie.Feszülten, nem is, inkább rettegve ébredtem.Bevallom nem akartam ezt!Bárcsak át tudtam volna adni ezt a terhet
valakinek...Megnéztem az időt 7:00.
-De jó még korán is keltem!Milyen jó nap ez!-förmedtem rá leginkább a napra
-Neked is jó reggelt!-mondta Virág egy kicsit fél kómában
-Bocsi, felébresztettelek?-Hoppá...
-Inkább felriasztottál!-mondta komoly arccal.De tudtam hogy nem haragudott rám.
-De annyira izgulok...Vagy inkább félek.-mondtam miközben már a síró görcs kerülgetett.
-Figyelj tudom hogy képes vagy rá!Nem kell félned mind ott leszünk veled!-mondta határozottan.Én csak biccentettem mosolyt erőltetve az arcomra.Elmentünk suliba, és fogalmam
sincs mit csináltam egész nap...Nem figyeltem.De végül eljött az idő.András,Dávid,Virág és énnekem el kellett menni a helyszínre.Nem szóltunk egymáshoz mindenkinek meg
volt a véleménye...Sajnos az az ember akinek még mindig nem tudom a nevét ott volt már.
-Na kezdhetjük-húzta széles vigyorra a száját
-Elkezdhetjük, de előbb elmondanád a nevedet? Mert unom hogy állandóan a Mocsoknak kell hívjalak.-mondtam tetetett lazasággal.
-Jaaa, persze Abe!-mondta
-Na de jó.Mielőtt kinyírlak még a nevedet is megtudtam!-vágtam rá kapásból
-Látom van humorod!De csak úgy mondom hogy ők nem lehetnek itt!-mutatott a többieknek akik a fának dőlve vártak.-De ha annyira szeretnéd egy valaki maradhat-helyesbítette
-Jó, Dávid maradj itt...Virág , András elmennétek?Nem lesz semmi baj-küldtem feléjük egy biztató mosolyt
-Hát...-kezdte Abe de gyorsan közben vágtam
-Nem lesz semmi bajom max neki!-mutattam Abe felé.A többiek elmentek.
-Na, kezdhetjük!-mondtam
-Jó, mehet!-mondta.Kemény küzdelem volt.Állandóan neki mentünk a másiknak.De végül amikor már mindketten tele voltunk sebekkel, Abe csaláshoz folyamodott.Hirtelen Dávid előtt
termett és leszúrta...Tudtam jól hogyha valaki nem segít neki akkor meg fog halni.Én oda mentem Dávidhoz míg Abe lazán a fához támaszkodott.
-Te-te MEGÖLTED!!!-ordítottam rá teljesen ki kelve magamból.És tudtam jól most már nem tudom irányítani magam...

Ui.:Remélem tetszett ! :D
Komizzatok...

Üdv: Kata