14.fejezet    Mack emlékei (Mack szemszögéből)


Mik az emlékeim?Így kérdeztem vissza amikor Timi megkérdezte hogy kerültem ide...Persze ez még régebben volt még amikor megismerkedtünk. De ne tereljünk mik az emlékeim?
Hogy is volt ez? Már elég régen volt, deee valami rémlik...A családomban az Apám volt vámpír Anyám nem.A testvérem Alex 3 évvel volt idősebb nálam.Igen ő vámpír volt.
És én naiv mennyire irigyeltem ezért...De mi, olyan irigyelni való azon hogy valaki vért iszik, embereket gyilkol...Mi? Még mindig ezeket a kérdéseket teszem fel
magamban. 10 éves voltam mikor ez megtörtént. De pár nappal előtte még ki is jelentettem vacsoránál hogy én vámpír akarok lenni.Óriási nagy hiba volt Apám olyan nagy
pofont adott hogy azt hittem elájulok.Anyám rémülten nézett rám és utána Apámra.Én sírva kuporogtam  a kemény fa padlón.Utána vettem észre hogy Apám megint közeleg
hozzám, vörös szeme izzott a dühtől... Félve becsuktam a szememet és vártam, nem történt semmi.Kinyitottam  és a testvérem Alexet láttam előttem ugyan úgy vöröslő
szemmel.Megvédett engem...Lassan mindenki lenyugodott, de nekem még mindig ugyan az a cél lebegett a szemem előtt. Vámpír akarok lenni!Ezt akartam.Na térjünk vissza
mikor is történt 10 éves voltam, kint játszottunk a bátyámmal az udvaron meleg nyári nap volt. Egyszer csak a bátyám meg kérdezte.
-Biztos ezt akarod?Boldogabb lennél vámpírként?-kérdezte rideg hangon
-Igen...-jelentettem ki magabiztosan
-Akkor megteszem.-mondta
-Mi?-kérdeztem.Miért akarja most meg megtenni?
-Mi előtt megkérdeznéd hogy miért...Azt a választ adom...hogy ...azt akarom hogy boldog légy.Ha vámpír akarsz lenni akkor megteszem!-Nem tudtam mit mondani ott termett
 és bele harapott a nyakamba.Éreztem ahogy megváltozok ez egy kimondhatatlan érzés egyben csodálatos másrészt szörnyű.Alex a szemembe nézett és mondani akart valamit,
de Apám kijött és a testvérem felé vette az irányt én Alex elé álltam és azt mondtam
-Én akartam!-ordítottam Apám képébe
-Takarodj!Ne is lássalak többé!Te nem vagy már a fiam!-mondta. Anyám zokogott a testvérem arcán legördült egy könnycsepp én csak rá mosolyogtam és azt mondtam
-Én ezt akartam!Nem a te hibád...-mondtam és eltűntem . Este lehetett már mikor bolyongtam az erdőben, a sötétségben.Vért akartam éreztem hogy elfogok ájulni,de akkor
megláttam valamit a távolból.Egy baromi nagy házat. Közelegtem,de nem értem el...Már csak is a sötétség foglya voltam!Felébredtem egy ágyban hevertem.Egy fickó volt
mellettem .
-Ne aggódj itt biztonságban vagy!Ez itt a Vámpírok kastélya.Légy üdvözölve!Most pihenj és kiálts ha valami baj van!-aztán elhúzott szóhoz sem jutottam öcsém!
Igen Ő Abe !Egy gonosz vámpír és én is az lettem vagyis a szemem alapján! Gondolkodtam, tudom jól hogy mért lett ennyire dühös az Apám, azért mert ő kényszerítve lett
vámpír, ő ezt nem akarta...De én igen...
Most hogy bele gondolok csak azért jó hogy vámpír lettem mert találkozhattam Timivel...Csakis ezért... Ez lenne az én múltam.Erre csak Timi megölelt.

Ui: Remélem tetszett! :D
Komizzatok...

Üdv:Kata