Senki sem az, akinek gondolom

13.fejezet   Senki sem az, akinek gondolom

Egy új nap...Gondoltam mikor kikecmeregtem az ágyamból. Gyorsan telt minden, talán túl gyorsan. Délután a szobámban beszélgettünk Mackkel
 amikor valami kopogást hallottam meg a teraszom irányából.Felkeltem az ágyamról és óvatosan közelítettem a zaj forrása felé. még gyorsan hátra néztem Mackre hogy
mit csináljak amikor ő megvonta a vállát .
-Kösz a segítséget!- sziszegtem a fogaim között.Oda léptem az ajtóhoz és elhúztam a függönyt.Egy lány állt az ajtóban,a ruhája szakadt és piszkos volt.Csak a vörös fürtjei voltak ismerősek.Még sokáig néztük egymást mikor már mindketten biztosak voltunk benne hogy jogunk van sírni. Virágnak, könnyek szöktek a szemébe ahogy nekem is.Gyorsan kinyitottam az üveg ajtót.
-V-virág?-kérdeztem elcsukló hangon.Virág csak bólogatott hevesen, valószínűleg azért mert ő már nem tudott beszélni a sírástól.Jó szorosan megöleltük egymást.Fogalmam sincs meddig voltunk így, de Mack már eléggé unhatta, így köhögött egyet aztán még egyet ameddig el nem eresztettük egymást.Mack felállt és gyorsan oda lépett hozzánk.
-Szia Mack vagyok!Timi pasija.-húzta vigyorra a száját.
-Ó nagyon örülök!Én Virág vagyok!-mondta Virág fülig érő mosollyal.Aztán rám kacsintott.Én csak gyilkos pillantással néztem a mellettem álló mosolygó fiút.
-Mit keresel itt?-tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Hááát ez hosszú.-mondta és leült a fotelba ,  mi is helyet foglaltunk.
-Oké mond a lényeget!-mondtam.
-Jó. Megszöktem a kollégiumból hogy elmondjak neked valamit.Egy nagyon fontos dolgot...-mondta.
Kérdőn néztem rá.
-Timi... nehéz ezt elmagyarázni,de talán úgy megérted ha azt mondom hogy senki se az, akinek gondolod...Többet nem mondhatok még ennél is jobban megbüntetnének.-Mutatott végig magán, ahogy most közelebbről végig mérem tényleg elég csúnya sebek vannak a kezén.
-Ki volt az?-kérdeztem és olyan választ kaptam amire nem számítottam, de nagyon nem... Dávid... hogy tehette ezt?És miért?
-Na mennem kell, ezt amit mondtam gondoljátok át.Mert nagyon fontos...Ha nem jöttök rá, akkor egy valakitől jöhettek rá...Csak is Dávid mondhatja el.-mondta keserűen
-Mack maradj itt ki kísérem én...-mondtam szomorúan
-Oké szia Virág!-mosolygott rá kedvesen Mack. Virág csak intett.Becsuktam az ajtót, és mélyen egymás szemébe néztünk.Virág törte meg a csendet.
-Hogy- hogy nem szöksz meg innen?-kérdezte azt a kérdést amire magam sem tudom a választ.
-Mert nem tudok...-mondtam a leghatározottabban.
-Vagy csak nem akarsz?-kérdezte kis mosollyal az arcán-Remélem még látlak még Timi, csak te tudod ezt az egészet rendbe tenni...Csakis te!-És eltűnt...

Üdv: Kata